Hal(l)ogatom-a siket élet

 
Most a múlt hét szombati Sehen statt Hören (9.45 kor van a BR-en) adásáról írok egy előreposztot Mivel ugye nemrég kezdődött az Olimpia félig-meddig sporttal kapcsolatos adást ismételtek. Gondolom, nálunk senkinek sem mond semmit Friedrich Waldow neve. Róla szólt ez a műsor, és azt hiszem joggal szenteltek neki egy órát, mint a német siketek élharcosának. Tekintsük át élete legfontosabb részeit:

1915-ben született Stettinben (az Északi-tengernél egy hely, ismerős lehet Theodor Fontane Effi Briestjé-ből:). 5 évesen vesztette el a hallását, sajnos az nem derült ki, h h hogyan. Szerencséjére épp a nagypapánál laktak, mert édesapjának be kellett vonulnia a tengerészethez. A nagyszülők 15 percre laktak egy siket-némákat oktató intézménytől, úh egyből szakemberek kezei közé kerülhetett. Mindig is siket-némákat oktató akart lenni, de senki nem támogatta az elképzeléseit, a tanárok szerint hallónak kell lennie a nevelőknek. Így érdeklődése egyre inkább a sport felé irányult.
1931-ben, amikor nagy válság volt, a többi 6 millió munkanélkülivel lassan feladta az álláskeresést. Nagy sokára rokoni kapcsolatok útján kapott egy gyakornoki állást egy kereskedőnél, de nem sok lehetősége volt, hiszen reménytelennek látták a helyzetét, mert siket. Sport iránti szenvedélye továbbra is megmaradt, és részt vett az 1937-ben megrendezett „Német Siketek Sportversenyén”. Ezt az időszakot már beárnyékolta a náci éra és nagyon sok siket csatlakozott a Hitlerjugend-hez vagy az SS-hez. 


(Itt egy kis kitérőt iktatnék közbe, ami hangsúlyozom, h az én véleményem. Szóval szerintem mivel alig volt álláslehetőség és a siketek kilátástalannak látták a helyzetüket, örültek, hogy csatlakozhatnak valahova és megadatott számukra az az érzés, h ők is tartoznak valahova és valahol megbecsülik őket. Ezt nem védelemképp mondom, de ez ugye pszichológiai dolog, és az egészségeseknél is ugyanez volt sok esetben a helyzet. /A szekták is erre építenek./ Csak ugye kritikaként mondható, h feltűnően sok siket jelentkezett ezekhez a szervekhez. Viszont abba is bele kell gondolni, h hozzájuk szinte csak a nácik által diktált információk juthattak el, nem nagyon ismerhettek meg másféle véleményeket, így könnyen elhitethettek velük mindent. Jó példa erre, a műsorban is elhangzott történet. 1939-ben kimentek a „Siketek Nemzetközi Játéká”-ra Stockholmba. Az ottani siketek pedig megkérdezték tőlük, h nem félnek-e, h kitör a háború. A német siketek meglepődtek a kérdésen, hisz előtte még a gondolat sem merült fel bennük, h Hitlernek bárminemű hódítási szándéka lenne. Ez pedig elég furcsa 1939-ben, főleg h addigra már bekebelezték Ausztriát annexió címszóval……)

Amikor kitört a második világháború Waldow-t is behívták a sereghez. Akkor már Berlin közelében élt. Próbálkozott mindenfélével, hisz nagy szükség volt a munkásságára otthon, de csak egy házassági szándékkal tudta picit kitolni a bevonulásának időpontját. Elég szerencsétlen dátumra esett ez a nagy nap. Dec. 29-én vette el Irene-t. 2 gyermekük született. A lányokkal készült interjúból kiderül, h édesapjuk sosem gyermekként, hanem egyenrangú partnerként kezelte őket. Általában édesanyjuktól kapták az utasításokat, mert ők hallók voltak, de mindig érezni lehetett a háttárban édesapjuk irányítását 

Amikor felépítették a falat, Heinrich még 1950-be n átment egyszer legálisan az NDK-ba, majd később véglegesen átszökött. Heinrich Siepmannak segített, h a romokból újjáépíthessék a siketek újságának kiadóját. Napközben téglát hordtak és este meg a cikkeket írták. Közben egyszer szívinfarktust is kapott Bukarestben Warlow, de ez sem tántorította el, h végezze a munkáját. Nemcsak alapítótagja, hanem 55 évig felelős kiadója is volt az újságnak
2005-ben, 90 évesen hunyt el (ennyi idősen még mindig sportolt.) Amikor megkérdezték tőle, h mi a titka, akkor csak annyit mondott, h a siketek iránt érzett szeretete adja neki ezt a végtelen energiát.