M.Horváth Adrienne: A végtelen történet, mint a beavatási szertartás szimbóluma (Xénia Könyvkiadó, Budapest, 1995) című köynvéből vettem a következő idézeteket:
Egy kis vigasz, h nem baj,ha nem jut el hozzánk minden külső tudás:
"A végtelen történet, az örök körfogás csak akkor és az által végtelen, ha csupán analógiákat gyűjtök magam és a világ között, ha csak analitikus módszerekkel próbálom megérteni a külső jelenségeket. Ha "hallván nem hallok, és látván nem látok", mint ahogy Barnabás is csak nagy sokára értette meg e belső dolgok lényegét. Végessé az áltla lesz, ha belépek a történetbe, ha járom az utat. A külső tudás nem minden, azok csak útjelzők."
Fontos jelképekben,jelekben gondolkodni:
"Az emberiség egyre kevésbé tudta, illetve tudja befogadni és megérteni e jelképes beszédeket, mert világunkat már annyira "pusztítja a Semmi", hogy gyermekeinnk lassan a népmesét sem értik."
"A jelkép belső érzéseinkre hat, asszociációs sort indíthat el, hogy az ősi, örök,közös és egyetemes jelkép az egyén számára ne béklyó,hanem fogodzó legyen"
Nem tudom ki mennyire ismeri a keleti gondolkodásmódot, én be kell,h valljam,h kb. semennyire, de találtam egy idézetet, ami tetszett:) Bárcsak egyszer én is fel tudnám szabadítani a szellemem.....
"Hagyd a testedet, ne törődj látásoddal és hallásoddal, feledd el a külső dolgokat, hasonlítsál az őskezdethez, oldd fel a szívedet, szabadítsd fel szellemedet, s légy olyan, mintha nem is volna éned: akkor aztán minden dolgok visszatérnek a maguk gyökeréhez"
/Csuang-Ce/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.