Borbély Sándor már nem csak a módszerekre tér ki, hanem megpróbálja leírni a siketek látásmódját. Beleképzeli magát a hallássérültek helyzetébe és az ő szemszögükből világítja meg a velük való kapcsolatteremtés elméletét. A legfontosabb megállapításai közé a következőket sorolhatjuk:
„A halló világ nem ugyanazt gondolja-e, amit a siketnéma, kevés szókinccsel rendelkezvén nyíltan kimond”
(A siketek nem köntörfalaznak, illetve nem használnak körülírásokat, hanem mindent nevükön neveznek, ami néha bántónak tűnhet egy halló számára. Ezt figyelembe kell venni a velük való kommunikáció során és nem megsértődni)
„A siketnémának mindig több egy siketnéma, mint egy halló”
(A siketek egymásban jobban megbíznak. Egy hallónak több idő kell, hogy közelebbi viszonyt építsen ki egy sikettel. Ezt nagyban befolyásolják a kommunikációs nehézségek illetve az egyéb hallókkal szerzett negatív tapasztalatok. Összességében elmondhatjuk, hogy a siketek nagyon összetartanak és kiállnak egymásért.)
„A természet méltánylását látjuk ebben, mert míg egyfelől irtózatosan sújtotta e szerencsétleneket a siketséggel, addig éles megfigyelőképességet adván cserébe a megingatott egyensúlyt azzal törekszik helyreállítani.”
( A siketek sértetlen érzékeiket többet használják, jobban támaszkodnak rájuk és főleg a látottak alapján vonnak le következtetéseket a világból. Jobb vizuális megfigyelők, mint épp társaik)
„Ki nem mondott gondolatot legtöbbször egész biztonsággal ellesik, vagy legalábbis utánagondolják.”
(Adott szituációban már pár kulcsszóból is megértik, hogy mit próbálnak közvetíteni feléjük. Borbély példaként azt hozza, hogyha a tanító odamutat, és azt mondja, hogy kályha, akkor a siket elmegy fáért és begyújt. A halló gyermeknek pedig először elmagyaráznák, hogy menjen ki fáért és gyújtson be. Egy szó hallatán pedig nem is biztos, hogy tudná egyből, mit kívánnak tőle).
A beszédtanítás területén új nézeteket vallott és hitt abban, hogy megtanulhat a siket gyermek is beszélni, így a szájról olvasást jobban előtérbe helyezte:
„Az ember nemcsak hallhatja a beszédet, azaz az ezzel járó hangot, de láthatja is a szájnak beszéddel járó mozgását, alakulását” ”az érzékszerveknek e kölcsönösen ható, kiegészítő működésén alapszik a siketnémák mesterséges úton történő beszédtanítása is: láttatjuk és érzékeltetjük velük a beszédnek látható és érzékelhető jelenségeit”
Folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.