Bementünk D.-vel egy lottózóba és kértem, egy Halló sorsjegyet, hátha van még. Erre elővettek egy köteggel, amiből választhattam:) Szóval sajnáltam, h megszűnik, de ha szerencsém van, még boldogíthat egy darabig, ha találok vhol néha:) Nem nyertem semmit, de gondolom mindenki érti, h itt nem is ez a lényeg! (Hogy ne tűnjek szívtelennek elárulom,hol lehet még kapni: a 4-6os Mechwart-Liget megállójának közelében van egy nagyobb lottózó...) Esetleg ha tud még vki tuti lelőhelyet,akkor szóljon:P
Másik kívánságom is úgy néz ki,h teljesülni fog! Már ma kaptam válaszemail-t a hirdetésre! Remélem sikerül megegyeznünk és ha igen, (+ nem lesz a tanítványom/tanárom ellenére) majd beszámolok néha az oktatásról:)
A cérnabeültetéses dologgal is haladok! Már a csoporttársam szerzett is időpontot! Majd kedden megyek.(Köszi N.!)
Ma néztem a Született feleségeket, és volt benne egy érdekes dolog, amin elgondolkoztam. Aki nem nézné, annak elég annyit tudni, h az egyik szereplő, Lynette rákos. A férje, Tom mindenben segít neki, de őt is megviseli ez a dolog. Végül megmondta a feleségének, hogy neki rosszul esik, h most tőle soha senki nem kérdezi meg,h ő h érzi magát. Pedig neki kell lennie a mindent véghezvivő hősnek most és ez korántsem könnyű feladat! Lynette ezen elgondokozott és meglepődött,h mennyire hisztis beteg is volt idáig! Attól függetlenül,h ő megbetegedett még nem állt meg a világ és a többi embernek is megvannak a maga gondjai és nem érnek rá állandóan őt sajnálni! Őszintén szólva szerintem nagyon hosszú az út,mire az ember eljut idáig. Talán, ha nem hívja fel rá senki a figyelmét, évekig tart,mire rájön.... Valahogy nekem is nehéz ez a kérdés! Soká tartott mire én is újból együtt tudtam érezni vkivel és nem csak magamon siránkoztam. Most meg már az zavar,ha vki elszörnyed,h te egyedül élsz,de nehéz lehet neked! Ez miért kéne,h gond legyen? Már nem vagyok beteg,csak maradt egy kis emlékeztető róla:). Teljesen ott folytatom az életem, ahol abbahagytam, lényegretörő módosításokat nem igényel! Vmi ilyesmire kellett rájönnie Lynettnek is! Attól h ő még beteg, attól még továbbra is ott él mellette Tom, akinek szüksége van,h kibeszélje magát vele, ottvannak a gyerekei,akiknek ugyanúgy rá kell koppintani a fejére, ott vannak a barátnői, akik ugyanúgy pletykálkodnának vele stb.... Szóval amíg nincs testi korlát, sztem nem érdemel meg annyit egy betegség sem,h őt tegyük a középpontba magyunk helyett!
Erről jut eszembe,h ma láttam két siket lányt vásárolni:) Annyira jó lett volna, ha legalább picit értem,h mit beszélnek. De ebből is látszik,h a nők,történjen velük bármi, ugyanazokban a csomópontokban találhatóak:)
Mondjuk ez, h minden siketet megjegyzek mostanában, egy kis pszichológia. Olyan,mint amikor új autót veszel! Akkor hirtelen kitűnik minden olyan autó, mint a tied, és úgy érzed, hogy több van belőle az utakon mint előtte! Pedig nem, csak te túlságosan ráfokuszálsz a témára! Velem is hasonló van most. Rengeteg hallókészülékest, v siketet kiszúrok, pedig régen az ilyesmi fel sem tűnt,v legalábbis nem ennyiszer. Úgy gondolom,h nincs most jelentősen több hallássérült,mint kb 2 évvel ezelőtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.