Hát most arról írok,h h lehet megmondani, h nem hallok és h kommunikáljak a 84 éves mamámmal? Ez tényleg egy nagy szívfájdalmam! Mamát annyira szeretem és tiszta rossz,h nem hallhatom,mert mindig olyan izgalmasakat mesél! Annyira aranyos és minden héten örvendezik,h jobban hallok,pedig csak annyi történik,h jobban tudok szájról olvasni.
Mindig mesél és nem tudom egy idő után követni,de sosem érzem úgy,h meg kéne szakítanom. Ráadásul írásban sem tudunk kommunikálni: a mama az 1920-as években járt 6 magyar elemit úgy,h nem is tudott magyarul és így nem csoda,h nem szeret irogatni. Ráadásul már nem is lát olyan jól,ami ugyancsak megnehezíti a helyzetet. Meg az ő unokái a legszebbek és a legokosabbak,úh ő természetesnek veszi,h egyre jobban hallok,és hamarosan meggyógyulok. Ezen kérdésben vitának helye nincs! Szóval nagyon hiányzik,h nem hallgathatom,amiket mesél,és tényleg ő áll a legpozitívabban a gyógyulásomhoz,ennyire senki más nem bízik bennem!
Ezúton is köszönöm mama! Szerintem ennél jobb zárása nincs a hétnek,h tudom,h valaki igazán hisz bennem,úh nem is írok ma ennél többet! KÖSZÖNÖM!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.