Hal(l)ogatom-a siket élet

Visszatértem és örömmel tapasztalom,hogy nem csökkent az olvasóközönség a bejegyzések hiánya ellenére:)

Tehát következzen minden ami történt:)

06.30:

Átköltöztem az albiba. Nagyon jó kis hely, most nem részletezem, a blog szempontjából viszont fontosabb, h leírjam, miért jó ott siketnek lenni! Egész nyáron egyedül leszek, mert a lakótársaim otthon vakációznak. Viszont bűnözés ütötte fel a fejét a házban. Mindenhova becsengetnek, bepofátlankodnak, különféle ürüggyekkel és jól kirabolják az embert. De én ez ellen védve vok, hisz úgysem hallom meg, ha csengetnek:P Ráadásul tulaj sem vok, úh nem fogok álszerelőket beengedni:)

Megtudtam, h netes bnőm, M. akinek ugyanaz a baja, mint nekem, kapott szeptemberre CI-műtét idpőpontot. Ezúton is nagyon drukkolok neki és remélem jól fog elsülni. Ha tudom, majd megkérem,h írjon néhány gondolatot a dologról a blogba.

A Rex-felügyelő gond nélkül ment.Úh mostantól ajánlom mindenkinek a vasárnapi epizódokat:P

07.01:

Délelőtt Jóban-rosszban ismétlés van. Tudom, nagy leszólnivaló a sorozat de sajnos kevés a lehetőség magyar beszéd mellett magyar feliratot olvasni, úh sztem nézni kell a siketeknek, ha más nem a szájrólolvasás gyakorlása miatt. Ha este nem tudom megnézni, jó, h van ismétlés reggel. Amúgyis kevés a feliratos műsor délelőtt. Ti mit néztek amúgy ezek közül?

Visszamentem még a régi kolimba, h kifizessék a kaucióm. Ugye a kulcsot leadtam, úh csöngetni kellett. Még jó, h vittem magammal vkit, mert fura, de minden harmadik gombnyomásra volt csak jó a csengő. Ha az első csöngetésre várok, még ma is ott állnék magamban......

Délután voltunk mongol étteremben. Ajálom minden siketnek (is). Szépen ki van írva minden és úgy lehet válogatni, h az ember látja, h mit lehet kérni, és kisütik a kívánt dolgokat. Tehát nem nagyon kell kérdezgetni, h miben mi van, egyszerűen látni:) Ha pedig vmit nem kérünk, akkor azt nem merünk hozzá és kész.

Ebéd közben egy Halló sorsjegyet is kapartam és nyertem 400Ft-ot. Eddig ez a legnagyobb nyereményem vele:) Lassan de biztosan haladok:)

Este a sok pozitív dolog ellenére megint kiakadtam. Nem tudom mikor volt ilyen utoljára, de egyre ritkábban jelentkezik. Vajon fel lehet dolgozni véglegesen egy hallásvesztést? Nem akarok ezmiatt még félévente sem sírni többé!

07.02:

Voltam SINOSZ-ban és megvan végre a matricám. Az ügyintéző nagyon aranyos volt csak furcsálltam, h nem érti, h mit kérdezek. Miután elmentünk utána világosított fel, aki velem volt,h a  hölgy is siket:) Na mondom ez vicces. Akkor kivel értek akkorszót? Se a hallókkal se a siketekkel...... Ráadásul a héten jelelés-szünet, mert nem tudtunk időpontot egyeztetni.:(

Délután vonatozgattam a SINOSZ-kártyámmal. Nagyon jófejek az ellenőrök. Sosem szenvednek rajta. Alig vetnek rá egy pillantást.

07.03:

Kedvenc orvosom, Dr. House sorozatát néztem. Sajnos nem jegyeztem meg, melyik részben, de volt benne egy bosszantó (?) fordítás: süket! A kontextus sem maradt meg, úgy látszik, 1000 km-ről ellenszélben is kiszúrom a  szót:) Mindenesetre elkönyvelem annak, amit már beszéltünk, h orvos által használva ez nem sértő.

Volt egy furcsa kommunmikációs élményem. Van egy csángó, félkarú (erre vajon mi a helyes megnevezés?komolyan,fogalmam sincs) ismerősöm. Hát róla aztán alig lehet szájról olvasni. Pedig elméletileg ugye ő is magyarul beszél. Ráadásul a gesztikuláció sem segít annyit, mint más esetben, mert ugye végtaghiány is fellép. Ennek ellenére le a kalappal előtte! Addig magyaráz, amíg fel nem fogom! Pedig amíg hallottam, akkor is voltak gondok néhány, általam nem ismert csángó kifejezéssel, de azért megértettük egymást! Pedig irogatni sem tudunk, mert Sz. pont a jobb kezét vesztette el és azzal tanult írni (kvázi a ballal elég nehezen megy neki) és ráadásul magyart nem is látott az iskolában, úh ez mint lehetőség kilőve. De ő mindig együtt érez velem és elfogad. Igazából valahogy nem is érzem magam annyira kirekesztettnek, mert vhol megérjük egymást, mégha más is a problémánk.