Eldöntöttem,h tematikusan írom meg akkor az élményeket. Elsőként jöjjön egy örökzöld: az utazás és közlekedés:)

Eurolines járatttal indultunk 15-én a Népligetből. A bejelentkezésnél már voltak problémák. A nő, aki intézte, alapból negyed órával később jött a helyére, már mindenki ott állt. Attól is ki volt akadva, h megkérdezzük, h honnan indul a busz. De ami a lényeg: amikor megvettem a jegyet,direkt kérdeztem,h ülhetünk-e H.-val egmyás mellé. Azt mondta,h tuti, csak szóljunk bejelentkezésnél. Természetesen  nem ültetett egymás mellé. Hiába mondtuk. Azért egy 20 órás úton nem mindegy, főleg h én csak vele tudok kommunikálni. Végül megkértünk egy lányt, és ő helyet cserélt. Így megoldottuk.

Az úton odafelé nagyon ment a légkondi én végig betömtem a fülem. Már előtte való nap begyulladt picit, úh kényes helyzet volt,de túléltem. Estefelé betettek egy altató filmet:) Sajnos video volt,úh nem tudtam feliratot kérni.  Én egyszerűen befordultam és aludtam. Nem kellett altató:)

Odafelé padovában át kellett szállni. Innentől volt érdekes, mert egy lengyel eurolines járatra. A sofőrök csak lengyelül tudtak....  Ha H. nem beszél szlovákul,akkor semmit sem értünk:) Így azért annyit ki tudott szedni,h hány perc szünet lesz,meg ilyesmi. De komolyabb kérdésekkel nem próbálkoztunk:)

Torinoban napi jegyet vettünk. Ez 3 euróba kerül,úh megéri, mert egy vonaljegy 1,8 euró. Bár amikor csak egyet mentünk,ki az állomásra akkor 1 jegyet vettünk. Amúgy számomra kicsit követhetetlen volt a töemgközlekedés,úh mindig csak mentem  a többiek után:) Annyi feltünt,h sokkal hosszabb járatok vannak, gyorsabban oda lehet érni vhova a kevés átszállás miatt. Szerintem ha egy siket eltölt egy fél órát a közlekedés tanulmányozásával, akkor nem lehet probléma, de én inkább a kényelmesebb megoldást választottam;)

Genovában elég volt pár vonaljegy. Mindig vettünk mindenre, bár sosem láttunk ellenőrt,úh erre vonatkozólag nem tudok információkat közölni. Bár a bnőm, S. aki fél éve kint van,még ő sem látott soha:)

Torino és Genova között vonatoztunk. Mindneki nagyon segítőkész volt, nem mindig nekünk kellett a csomaggal szenvedni. Elég néhány kétségbesett pillantást vetni és vki jön segíteni. Úh siket lányok bátran elő a pillákkal,ha nehéz a bőrönd:)

Amikor odafelé mentünk a vonaton nekem pont egy vak mellé szólt a jegyem. Ha nincsenek ott a többiek,talán le sem tudok ülni. Ugyanis ő ült kivül. Namármost hogy szólítsam meg? Lehet, h,nem is tud angolul. De ha tud is,nem hallom,h mit mond!!!!! Végül S. barátnőm megbeszélte vele. De fura helyzet volt. Ha egyedül vagyok,lehet megkérek vkit a közelben,h beszélje meg vele. De most tényleg. egyetlen lehetőségem lett volna, h folyamatosan elemzem neki a helyzetet, de sosem tudtam volna rájönni,h érti-e. Ő meg ugye nem tudott volna rámnézni és úgy beszélni,de ha ment volna is ki tudja,mit olvasok le angolul..... Írni meg,h őszinte legyek fogalmam sincs,h tudnak-e a vakok, de most nyomtam volna a kezébe a füzetem???? V mi???? ilyenkor rossz,h van helyjegy...... Meg főleg nem akartam volna megbántani, de a nézéséből sem tudtam volna kitalálni,h ért-e....

Hazafelé a buszon már volt dvd és feliratot is adtak, de olyan pici volt,h nem tudtam elolvasni. Pedig a szemem tökéletes, mindent jól látok. Úh akkor is a befordulás-alvás kombót válaszottam:) Érdekes volt,h amikor egyszer megálltunk pihenni, én nem ébredtem fel magamtól. Éreztem,ahogy szállnak le az emberek, éreztem a cipők trappolását és beleálmodtam,h cseresznyék esnek rám:) Végül H. felkeltett.