Tegnap este begyulladt a fülem. ÁÁÁÁÁÁÁÁ. Úgy fáj. Gondolom a huzattól. De nem megyek orvoshoz, mert egyrészt dolgoznom kell, másrészt meg 2 dolog lehet,amit mondhatnak: 1. fogalmam sincs, h mi ez, ilyet még sosem láttam, nem tudunk vele mit kezdeni, írok fel fájdalomcsillapítót v esetleg most beinjekciózom,h később ne sírjon,ha fáj 2.középfülgyulladás, egyen fájdalomcsillapítót és melegített sós zokni rulez... -Ezért most én nem utazok sokat.

Verbucsin írta,h tegnap volt az önkéntesek megbeszélésén. Erre én most megrebegtetem kérlelően a pilláim és megkérem,h írjon nekünk róla vmit..... Ezer hála. De amúgy nem létszükség, csak akkor ha ráérsz.

Új fontos felfedezésem: Kisvakond. Most erre gondolom mindenki kiakad, és nem kell mondani, tényleg bizonyos agyrészeim valószínűleg megálltak a fejlődésben 6 éves koromban. A lényeg, h beugrottunk unokatesómékhoz és ott a 3éves D. Kisvakondot nézett. Odaültem én is mellé és együtt faltuk szemünkkel a képernyőt. Ami fontos,h hallás nélkül is lehet érteni,tehát siket gyerekeknek is ideális de a siket felnőttek is felfedezhetnék újra maguknak! D. apukája szerint  valószínűleg anno ugyanúgy családi filmnek tervezték, mint most az egészestés meséket mint a mozikban. Ugyanis annyira örült szerkezetek és ilyesmik vannak benne,h ez csak felnőttnek lehet poén. (Sőt van meztelen bácsis rész is.....) Mindenesetre mindketten bevallotuk,h vmi bugyutábbra emlékeztünk,de a kis "Krtko" kellemes meglepetést okozott. Amúgy a halló picik is imádják!!!! Van esetleg még vkinek vmi tuti némafilmajánlata?

Ma is volt "Sehen statt hören". Elmesélem a lényeget, mert érdekes volt. Ludwig Bloch dachau-i élményeiről volt szó. Ő siket-néma zsidó festőművész. (Sajnos nem találtam róla semmit magyarul, de a német wikipedian van fent sok dolog róla.) Most leírom,amire  a műsorból emlékszek:

Életének a világháborús részét emelték ki. Arról mesélt,h h élte túl a tábort és h menekült Shanghai(!!!!)-ba. Kicsit durván felnéztem rá. Ugyanis amit ő végigcsinált én tuti nem tudtam volna még úgy sem,h tudok beszélni..... A lényeg,h a táborban senkivel sem tudott beszélgetni,mert nem ismerte senki a jelnyelvet, de ha kiderült volna, h siket,tuti megölik. Ezért a többi fogoly próbált neki segíteni és testbeszéddel vhogy rávezetni,h mit kell csinálni. Mindenesetre sikerült lepleznie,h nem hall. Aztán vhogy elengedték, de máig nem tudja senki sem,h miért. Akkor írt az amerikai rokonoknak levelet, akik pénzt gyüjtöttek neki és így vhogy sikerült elmenekülnie Olaszországba, de onnan csak Shanghaiba tudott menni. Ott 1949-ig várt amerikai vízumra. Közben megházasodott  és kínai felségével San Fransiscoban telepedett le. 1970-ig nem tért vissza Németországba. Amikor visszajött, meglátogatta a Dachau-ban létesített emlékhelyet és olyan érzelmek kerítették hatalmába, aminek hatására rengeteg grafikát készített a náci időkről. Amúgy nagyon fontosak még a Kínában készült fametszetei, mert jelenleg ezek az egyetlen emlékek a Kínában élő zsidó diaszpóráról. (Vagy legalábbis ez teszi lehetővé, h az európai nagyközönség is megtudjon vmit róluk.) Bloch 2002-ben halt meg,  92 évet élt. Most ebben az évben rendezték meg az eddigi legnagyobb szabású kiállítását. Amúgy a háború előtt elkezdte az egyetemet és kiváló professszorok keze között tanulta meg a grafika csínját-bínját. Ezt azért tartom fontosnak, mert sokan azon szenvednek,h nem jár elég siket felsőoktatásba, és ezek szerint régen nem volt semmi akadálya....