Igen, ez így van, ahogy Kálmán László írja. Fontos még, hogy ez a siket közösség kultúrájának is az alapja. Nagyon fontos lenne, hogy a siket gyerekek, akiknek ez az anyanyelvük (de igény szerint a többi siket vagy halló gyerekek is) az óvodától akár a főiskoláig/egyetemig jelnyelven is tanulhassanak az orális módszer mellett.
El kell ismerni a jelnyelvet kisebbségi nyelvként, mert ez magával hozná az elismerését az oktatásban is. Ez a fő célja egyébként a szeptember 19-20-diki Gödör rendezvénynek is.
Ha egy gyereknek az ovodában/iskolában tiltják az anyanyelve használatát, az idegen nyelven pedig az csak az információ töredéke jut el hozzá, annak nem csak a világról alkotott képe, hanem a gondolkodási képessége is kárát látja. Különösen, ha állandóan azt a visszajelzést kapja, hogy butább, mint az idegen nyelvet használó többség.
Nagy hátrány, hogy a jelnyelvnek nincs írásbelisége. Kéne csinálni neki?
Vagy bízzunk a technikában, ami előbb-utóbb megoldja a szövegek képpé alakítását és vissza (a megfelelő sebességgel)?
Érdekes probléma továbbá, hogy ez tudtommal az egyetlen anyanyelv, amit rendszerint nem a szülők adnak tovább a gyerekeknek.

Tudod, mi a szomorú?
A törvények szerint a siket gyerekeknek joguk van a kétnyelvű oktatáshoz. Ezt azonban különféle ürügyekkel szabotálják a sikettanárok. Körükben ugyanis az a dogma, hogy ha jelnyelven tanítják a gyereket, akkor nem lehet megtanítani BESZÉLNI.

A beszédet mi hallók rendszeresen nagyon fontosnak vesszük, hiszen bármiről csak általa tudjuk könnyen és gyorsan közölni mondanivalónkat. Igaz, tudunk írásban és szavak nélkül is kommunikálni, de ha a beszédünkkel komoly bajok vannak, akkor elszigetelődünk.

Kérdés, hogy mennyire fontos a hangbeszéd a született siketeknek.

A siketeket nem lehet nemzeti kisebbségként meghatározni, mert akkor úgy érzik, hogy mások akarják meghatározni az identitásukat. Törvénybe kellene foglalni a nyelvi kisebbségi kritériumokat és jogokat; ezután be kell bizonyítani, hogy ők nyelvi kisebbség.

Egyes országokban kitalálták, hogyan lehet írni az ott használatos jelnyelvet, így például az amerikai jelnyelvnek és a német jelnyelvnek van írásos változata. Ezeket csak maguk a siketek használják, jelnyelvi tanfolyamon nem tanítják.

Én már írtam arról, hogy milyen lenne a legjobb esetben ez a kétnyelvű iskola.

Két nyelvet használnának az oktatásban az óvodai/előkészítő csoporttól a középiskolák végéig. Lenne gimnázium és szakiskola is.

A speciális ismereteket, például a beszédet sikettanárok tanítanák. Ez mehetne az óvódás csoportoktól az érettségiig. A többi tárgyat pedig a megfelelő korosztályokhoz kiképzett és előzetesen felkészített tanárok, tanítók, óvók oktatnák.

Nyelveket is lehetne tanulni. Felvetődtek a nemzetiségi nyelvek, és olyan szigetelő nyelvek, amelyek elég nagyok, mint például a holland vagy az angol.

én is íráspárti vagyok. még ha minden jelnek külön írásjele lenne,akkor is meg lehetne tanulni, mert pl. bár nem tudok kínaiul,de ott is többezer jel van, mégis minden kínai meg tudja tanulni....
a jelnyelvet sztem simán lehetne írni,csak vkinek fel kéne karolni és évtizedekig harcolni mellette.....

Én azt gondolom, a jelírásért már egyáltalán nem szükséges harcolni, mert jó ideje léteznek és fejlődnek ilyen rendszerek, kb. azóta, amióta van jelnyelvészet. Nagyrészt azon alapulnak, hogy a jeleket felbontják kisebb egységekre, mint a hangzó-írott nyelvekben a fonológia-fonetika. A fonémák jelnyelvi megfelelői a kerémák. Ezek a következők: tenyér iránya, kézforma, artikulációs hely, mozgás, non-verbális elemek pl. mimika, szájkép, szem iránya, stb...).
A jelírási rendszerek ezeket az elemeket ábrázolják egyszerűsített, ikonikus formákkal, és egymás után leírják mindazt, ami azt a jelet alkotja. Az egyik ilyen jelírási rendszer a HamNoSys, az alábbi linken szerintem kaphattok egy átfogóbb képet, milyen is ez... signwriting.org/forums/linguistics/ling007.html
Meiklokje, azt hiszem, a kínaival nem jártál messze az igazságtól :))

Akkor ezen írásmód használatát minél hamarabb lehetővé kéne tenni a siketek nek....

Arra gondolsz, hogy tudjanak róla, hogy van ilyen? Vagy kötelezővé tennéd az oktatásban? Csak kíváncsiság, hogy pontosan értsem, mire gondolsz... :)

Eper, megnéztem a HamNoSys-t, hát így elsőre jó bonyolult. Nem csoda, hogy ez az írásmód még nem terjedt el általánosan (ahogy a többi jelnyelvi átírás sem :(
Agyalok azon, miért nem. A hallók hangjai is egy csomó infót hordoznak, mint pl. a képzés helye, módja, amit aztán az írás már tudottnak vesz és egyetlen kis jelben ad vissza. Valószínűleg egy siket is csalhatatlanul tudja, hogy milyen mimika társul adott jelhez, és a testéhez képest hol is vannak a kezei, amikor képezi az adott jelet. Azaz, hogy valószínűleg ugyanúgy nincs tudatában, mint mi annak, hogy az i és a j esetében majdnem ugyanúgy kell tartanunk a nyelvünket, de azért mégsem. Vagyis nem kéne minden infót megjeleníteni az adott kerémáról vagy esetleg az egész jelről, mert az az írást kezelhetetlenül bonyolulttá teszi. Bízni kell ebben a jelelő közösség kollektív ismeretére. Egy írásjel esetleg elég lehet egy egész fogalomra (és akkor már megint a kínainál vagyunk) vagy esetleg egy részére, esetleg csak egy kézformára stb. Persze kell ezenkívül olyan szótár is, ami teljes részletességgel leírja az adott jelet (mint pl a hallóknál a beszédhangok atlasza) de ezt külön választanám az írástól. Az írás minden esetben egyszerűsítés: a hangzó beszéd intonációja, hangszíne, hangsúlyai, mimikája, gesztusai, tempója, szünetei eltűnnek benne, és az írás írásjeleivel (idézőjel, kettőspont, gondolatjel, új bekezdés stb) a maga statikus módján "lohol" az élőbeszéd után.

Gaia, igen, a HamNoSys valóban kicsit bonyolult. Viszont nem is arra találták ki, hogy a mindennapokban írás helyett használják. A célja inkább az, hogy nyelvészetileg minél pontosabban meg lehessen határozni az egyes jelek összetevőit.
Ez miért fontos? Mert a jelnyelv elismeréséhez vezető első lépés az, hogy bizonyítani lehessen az okosoknak: valóban önálló nyelvről beszélünk. Ez meg ugye nem egyszerű feladat, hiszen a vizualitás miatt nehéz a már létező hangzó nyelvészeti rendszerekbe beintegrálni (hangtan, mondattan, szövegtan, stb...). Nehéz, de ezekkel az új kategóriákkal megcsinálták (többen is, ha jól tudom, mert másféle rendszerek is léteznek).
Szóval a HamNoSys és társai kb. arra valók, hogy nyelvészetileg leírhatóvá, vizsgálhatóvá tegyék a jelnyelvet, rámutatva, hogy ugyanúgy érdemes a kutatásokra, mint a hangzó nyelvek.
Olvasni sem a fonetikus átírásból tanulunk meg, és valóban, az írásnak sem ez a lényege. De ez az ügy egyenlőre még itt tart, az önmeghatározás lépésénél (legalábbis nálunk). Biztos ki lehet alakítani az íráshoz hasonló írásbeliséget, de vajon van értelme mesterségesen? És ha igen, ki az, akinek egyáltalán kompetenciája az ilyesmit kitalálni, és azt mondani, hogy na, ez a jó, mostantól ez így lesz? És ezt a kérdést nem kötözködésből teszem fel, hanem mert valakinek tényleg meg kell írnia, terveznie, kitalálnia ezeket a dolgokat, magától nem terem semmi... És ha már kitalálja, akkor sem biztos, hogy a közösség azt fenntartás nélkül elfogadja.
Talán majd ha a jelnyelvet tantárgyként vagy tudományosan oktatják soksok embernek, akkor magától is kialakul majd valami írásbeliség, mert igény lesz rá. Addig meg fennálnak azok a kérdések, amiket feltettem az előbb, és mindenki úgy jegyzetel a jelnyelvi tanfolyamon, ahogy tud. (Én remekül megoldottam anno a dolgot rajzocskákkal, meg a mozdulat hasonlító jellegű leírásával, pl. ha jól emlékszem, "Zoltán=vízszintes ampullarázás", ezen pár csoporttársam jókat derült :D) Ez persze nem olyan igazi leírás, minden tudományosságot nélkülöz, de nekem magáncélokra tökéletesen megfelelt.
Na mostmár lelövöm magam, egyre hosszabbakat írok...:)))

Én továbbra is azt mondom,h minden jelnek legyen egy saját írásbeli megfelelője és kész. mivel a nyelvtan nem bonyolult és meg lehet tanulni a jeleket kézzel megalkotni,akkor ugyanannyi írásjelet miért ne lehetne? főleg ha vmilyen szinten hasonlít az írott forma a térbeli alakhoz......
nem lenne nehéz sztem megalkotni,csak vki elismert nyelvésznek kéne vele foglalkozni és harcolni az elismerésért meg bizonyítani,h milyen hasznos....
amúgy meg biztos nem jutnának túl hamar egyeszségre a nyelvészek, mert ez egy jókis téma, lehet új írást alkotni és persze mindenki a saját ötletét akarná elfogadtattni,h ő híres legyen.....

és most negatív voltam,bocsi:)

Ezzel egyetértünk, hogy meg lehetne csinálni, nem vitatom. De talán nem is egy embernek kellene ezeket kitalálni, hanem valamiféle pályázatot hirdetni. Erre maguk a jelnyelvhasználók küldhetnének ötleteket, amiből jelnyelvész és tapasztalt siket gárda összesíthetne, válogathatna.
Hatalmas munka, és kellene a jelnyelvhasználók aktivitása is. Forrás kell hozzá, motiváció, és sok idő. Egyszer talán lesz ezekből elég :))

Ja igen, még valami. Azért a jelnyelvészeket ne állítsuk már be szenzációhajhász, pénzéhes egoistáknak, akiket csak a hírnév éltet... Nem ismerek egyetlen gazdag jelnyelvészt sem kis hazánkban. Aki csinálja, elhivatottságból teszi, mert szereti. A jelnyelvkutatás meg viszonylag fiatal téma itthon, szóval annyi kutatnivaló van, hogy valószínűleg nem ezen indulnának be a legnagyobb viták.
Szóval nem kell "gyanakodni" egyből. Szar világban élünk, de azért nem minden a pénz és a hírnév, és nem minden halló csak ezekért szenteli magát a jelnyelv ügyének...

eper:
sajnos nem magamtól találtam ki,de egy témában kutató ismerősöm mondta pl,h már veszekednek a nyelvészek és a gyógypedagógusok,h ki kutassa a siketek idegen nyelvtanulását.......
vagy azon egyáltalán,h ki ért hozzá....
és ez csak egy gyakorlati dolog, ezért tudom elképzelni,h mi lesz ha kezd ismert téma lenni a jelnyelv írásbeli átvitele.....
aki meg nem vonatkozik,de jelnyelvész, légyszi ne vegye magára, csak egy meglévő problémára próbltam felhívni a figyelmet....nem írhatok mindig a cukorszirupról.......

Meiklokje, én abból a bejegyzésből nem a nyelvész-gyógypedagógus vitát vettem ki, de mindegy, hagyjuk is.
Azért azt hozzátenném, hogy a lehetőség mindenki számára nyitott, hogy kutasson, írogasson, ötleteket és témákat vessen fel a jelnyelvvel kapcsolatban. Sokfelé lehet, nagy a terep. Hajrá hajrá! Persze a "ki ért hozzá" kérdés az ember alaptermészetéből adódóan úgyis örök, mert nem mindenki a konstruktív kritika és egymás meghallgatásának a híve... De majd egyszer peace lesz, love, és happyness :))
És ne is írj mindig csokiszirupról, de ne is veszítsd el a kedves optimizmusodat :))

akkor azt én csak a háttérben gondoltam hozzá,de erre gondoltam konkrétan:)

oké :)