Most folytatom a David Crystal féle könyvből való idézést. Szerintem érdekes, úgyhogy várható a többi jelnyelvvel kapcsolatos rész is:)

"Modern fejlemények

Igen keveset tudunk  a jelnyelvek korai történetéről. Görög és római írások olykor említést tesznek a siketek jeleléséről,de részleteket soha nem közölnek. A modern kori jeleléskutatás Charles MIchel de l'Epée francia pedagógus (1712-1789) tevékenységével kezdődik,aki 1775-ben egy siketeknek fenntartott párizsi iskola számára kidolgozott egy jelnyelvet. Rendszerének eredete ismeretlen: néhány jele a francia siketek által használtak módosítása révén jött létre,de Charles MIchel de l'Epée részben felhasnzálta a spanyol ujjábécét és feltehetőleg átvett néhányat  spanyol Benedek-rendi szerzetesek jeleiből is. Számos külföldi pedagógus tanult intézetében, s rendszerének hatása így sokfelé elterjedt a világon, többek között Oroszországban, Írországban és Amerikában. Thomas Allaudet amerikai pedagógus (1787-1851) és Laurent Clerc sikettanár (1785-1869) például elvitte a jeleket az Egyesült Államokba, ahol az amerikai siketek jelei mellett ezek is használatba jöttek. A modern Amerikai Jelnyelv (American Sign Language= ASL) e rendszerre épül.
Amikor egy jelnyelv széles körben elterjed,akárcsak a beszélt nyelvek esetében, nyelvjárásai és változatai alakulnak ki. E változások megtalálhatóak az ASL-ben is,melyet ma már több mint félmillió siket használ, sokak anyanyelvükként. A változatok egy része területi jellegű,de több életkorral-amelyben siket elsajátítja a jelnyelvet- a társadalmi tényezőkkel-például az otthoni környezettel (siketek-e a szülők)-,valamint a jelelő neveltetési hátterével függ össze. további fontos változó,h mekkora hatással van a közösség beszélt nyelve a jelnyelvre. Az amerikai siketek között feltételezhető egy dialektuskontinuum megléte, és ez valószínűleg egyetemes jelenség. A kontimuum az olyan ASL változatoktól,amelyek nem mutatják a beszélt nyelv hatását, azokig a változatokig terjed, amelyekre az angol nyelv tulajdonságai,különösen annak szórendje,jelentős befolyással vannak.A jelnyelvnek számos pidgin változata létezik e kontinuum mentén.
A magyar jelnyelvek között is megkülönböztethetőek az amerikaiakhoz hasonló változatok:

a spontán jelelésben használt Magyar Jelnyelv (Hungarian Sign Language=HSL) mellett létezik egy  a hangzó nyelv szavainak eredeti sorrendjét követő Jelelt Magyar (Signed Hungarian =SH). Ez utóbbiban névelők és ragok is vannak,és az a és az névelőket is megkülönböztetik. A szinkrontolmácsok egy,a Jelelt Magyarhoz hasonló jelnyelvet használnak,mivel így jobban tudják követni a hangzó nyelv szórendjét,de a ragokat általában HSL-hez hasonlóan ő kis elhagyják. Magyarországon a jelelés társadalmi elfogadottsága teljes értékű nyelvként napjainkban sok tekintetben a húsz évvel ezelőtti amerikai állapotokhoz hasonlít. A siketek oktatásában például a jelelést sokan az elszigetelődés eszközének tekintik, s nagyobb hangsúlyt fektetnek a hallókhoz való asszimilációt állítólag elősegítő artikuláció és szájról olvasás elsajátítására, jóllehet ez gyermekkorban rengeteg időt vesz el más dolgok (például olvasás és számolás) megtanulásától."

/David Crystal: A nyelv enciklopédiája/