Új uniós jogszabálynak örvendhetünk a környéken. A mi városunkban még nincs, de a közelben, Dunaújvárosban valószínű, h jelnyelvi tolmácsot fognak alkalmazni a városházán. Még nem tuti, de várjuk!
Újabb tévhitet vettem észre: olyan véleményt hallottam, h vki azt hitte, h a jelnyelv mesterségesen generált és vmikor a 20. század elején jöhetett létre. Erre természetesen haraptam és előadtam,h már Arisztotelész is említést tesz rólaJ Tényleg keveset tudnak az emberek a jelnyelvről, vagy ha tudnak is vmit, az sem biztos, h úgy van. Szerintem esetleg több ezzel kapcsolatos előadást kéne tartani, vagy esetleg több helyen írni róla. Az is már eszembe jutott, h csinálni kéne szórólapokat és azt osztogatni. Úgyis mindenki a BKV-n mindenféle reklámújságokat olvasgat kínjában, mert nincs más kéznél és unatkozik. Ennyi erővel lehetne pár mi is az a jelnyelv? újságot feltenni a metróra, sztem azt is elolvasnák sokan, mégha nem is érdekli őketJ
A vonaton egy barátnőmmel utaztam és volt siketes esetem. Először is vki behúzta a vészféket és ez nekem nem tűnt fel (amúgyis gyakran megáll a vonat értelmetlen helyeken, a puszta közepén, ahol nincs is megálló, de most az jutott eszembe: Mindig, amikor megáll ok nélkül, akkor behúzza vki a vészféket? Viszont ha ez van, akkor ezek szerint elég gyakran behúzzák)
A másik meg, h egy pasi folyamatosan bámulta, h h kommunikálunk, pedig nem is jeleltünk (a lány nem tudja daktilt). Én beszéltem és a bnőm a laptopjába írta a mondanivalóját. Szóval a kedves velünk utazó még meg se próbálta leplezni, h minket figyel/hallgat és ettől ki tudok borulni. Ilyenkor visszanézzek a szemébe és én is elkezdem bámulni, de neki nem esett le. Sőt!!!!! Egyszer csak megkérdezte a bnőm, h én dolgozok-e egyáltalán. Komolyan mondom, most nagyon kár, h nem értettem, mit mond, mert visszamondtam volna neki, h igen én félmunkaidőben dolgozok, mellette egyetemre járok, míg más felnőtt embereknek nincs jobb dolga, minthogy másokat bámuljon munka helyett…..
Tegnap amikor néztem a Sehen statt Hören-t büszke voltam magamra, mert felismertem, amikor a táncos lány eljelelte a nevét daktillal és tudtam követniJ Igazából azt vettem észre, h bár a jelnyelvek különböznek, azért ki lehet sok mindent találni belőle, h mit jelent, főleg ha már kicsit értem is a gondolatmenetet (erről a holnapi posztban lesz szó,h miben különbözik a jelnyelv szerkezete a hangzó nyelvektől).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eper 2008.12.04. 14:19:25
Nálam többször volt, hogy amikor szóba jött a téma, és megtudták, hogy nem nemzetközi a dolog, akkor 70 százalékuk visszakérdezett, hogy "de miért nem csinálták nemzetközire". Ilyenkor szépen szoktam mosolyogni, és elmagyarázom, hogy a magyart és a beszélt nyelvek túlnyomó részét sem "csinálták", és hogy ezek ugyanolyan természetes nyelvek, amiket ugyanúgy különféle hatások értek, és más-más módon fejlődtek. És akkor néznek, hogy "ja tényleg". De ennél a pontnál el is kezdi őket érdekelni a dolog :D
Meiklokje 2008.12.05. 12:31:16