Leírni egy jelnyelvet „saját ismérvei alapján” azonban olyasvalami, amit könnyebb mondani, mint csinálni. Nagyon hozzászoktunk már, hogy a nyelvről a beszéd vagy az írás struktúrjának emgfelelőlen gondolkozzunk, s így rendkivül nehezen értjük meg, mi megy végbe, amikor egy gyökersen eltér közvetítő közeg kap szerepet.  Ezt megtapasztalhatjuk, ha megfigyeljük, milyen hatást kelt egy jelelt monológ viszonylag szó szerinti „angol” fordítása. Íme egy részlet az egyik tanulmányból:

Two children. One marry. Two grandchildren. Work close frat building. One still school. Mother gone. My aunt true me phone. Sorry can’t funeral. Me work. Me awfully cry. Come night.

magyarul kb:

Két gyermek. Egyik házasság. Két unoka. Dolgoz közel diáktársasági épület. Egyik még iskola. Anya elment. Nagynéném igaz én telefonál. Bocsánat nem tud temetés. Én dolgoz. Én rettentő sír. Jön éjszaka.

Az ilyen átírás kétségtelenül korlátozott vagy egyszerűsített nyelv benyomását kelti- a nyelvtan táviratszerű, nincsenek végződések, szavak maradnak ki. Ez azonban azt jelenti, hogy egy nyelvet egy másik nyelv kritériumai alapján ítélünk meg- amivel megsértjük a modern nyelvtudomány egyik sarkalatos alapelvét. Bármilyen idegen nyelv szó szerinti fordítása ugyanilyen furcsa eredménnyel járna. Abban, hogy elhagyja a névelőket és a be létigét (pl. man is happy helyett man happy-t találunk) az ASL nem különbözik az orosztól. Ezzel szemben az ASl számos olyan kovenciót alkalmaz, amelyet más nyelvekben hiába keresnénk- ilyen több jelzés egyidejű használata (pédául kézjeleké, arckifejezéseké, szemmozgatásoké és testmozdulatoké), amit a szó szerint fordítás nem könnyen ad vissza. Azonkívül a folyékony jelelés sebessége- másodpercenként egy vagy két jel- olyan társalgáis gyorsaságot produkál, ami vetekszik a beszédével.  Szemben a beszélt nyelvekkel, jelelni egyidejűleg is tudnak és szoktak a társalgó felek. Egy jel képzése rendszerint tovább tart, mint egy szó kiejtése, sok jel azonban jóval hatásosabban fejez ki egy adott jelentést, mint a neki megfelelő kimondott egység.

/Crystal: A nyelv enciklopédiája 279. o.)