3 órán keresztül hajat göndöríteni, h megkérdezzék, h most akkor nekem valójában göndör hajam van és mindig kiegyenesítem?
Kölcsönvenni a bnőm szempillaspirálját míg ő az enyémet használja.
Felvenni az egyik legvadabb bulis felsőm, hisz egyik sem volt rajtam több mint 1 éve.
Elmenni egy fülledt kocsmába, amit az egyetemisták az árfekvése miatt nagyon szeretnek.
Elmenni szórakozóhely 1-be és széttáncolni magam a Last Christmas című Wham számra.
Elmenni szórakozóhely 2-be és olyan koktélokat inni, amiben van lime.
Elmenni szórakozóhely 3-ba és vadidegenekkel az időjárásról csevegni.
Hajnalban hazamenni és visszamosolyogni a szomszéd bácsira, aki már indul műszakba.
Lefekvés előtt tejfölös-kolbászos kenyeret enni.
Délben felkelni arra, h a barátnőim visítva nevetnek azon, h plüssállatokkal visszajátsszák az előző este eseményeit.
Ezt az egészet pedig úgy megélni, h senki sem bámul rám, mint egy UFO-ra és nem szorulok senki segítségére
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szalakóta 2008.12.05. 16:04:53
De tényleg, csak azért bámulnak, mert nem szoktak hozzá a fogyatékos emberekhez. Ez a múlt rendszer hibája, és nehéz rajta segíteni.
Meiklokje 2008.12.08. 12:38:37
mindenkinek jó lenne megtanulnia az elfogadást, mert bármikor kerülhet olyan helyzetbe,h őt is megbámulják, pedig, csak neonsárga kabátban lépett ki az utcára, mert az a kedvenc színe