Így egy nap távlatából megpróbálom leírni,h milyen a siket szilveszter. Házibuliban voltam, nem voltunk sokan,mindenkit ismertem és ez így jó is volt. Kis táblán kommunikáltunk,meg volt egy daktilkompatibilis ember:)
Bográcsoztunk a garázsban, hangulatos volt meg falatkákat gyártottunk és mártogatnivaló tortillaszószt. Úh az előkészületben teljes mértékben ki tudtam venni a részem:) Aztán amikor megjöttek a vendégek volt hűssütögetés, beszélgetés, felolvasás, tánc.....
Egy vendég rokonának pikáns tartalmű könyvének első verse került felolvasásra. Ezt úgy oldottuk meg,h én elolvastam előre és utána az illető,akinek a rokona,felolvasta. Bár rendes volt,mert haza akart menni még egy példányért,h tudjam követni az előadását, de erről lebeszéltem,azért nem várom el,h ennyit ugráljanak miattam.
Tánc témában vicces megoldásra jöttem rá. Ugyanis mutatták,hha megfogok egy lufit,jobban érzem a ritmust és akkor tudnék táncolni (jelezném,h továbbra sem vagyok semmilyen praktikával sem rávehető). Ekkor álltam elő azzal az ötlettel,h majd akkor megyek talán,hha tetetek pár kiló szilikont a mellembe és majd attól lehet,h jobban érzem a zenét,addig várjanak vele. Mivel ez ebben az évszázadban nem fog megtörténni, ezért maradok a forralt bort kortyolgató lány a sarokban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.