Találtam egy érdekes részt a némafilmről. Sokszor gondolkodtam már,h kár,h nem gyártanak, illetve DVD-n is elég nehezen beszerezhetőek, ha vannak egyáltalán digitális formátumban. Ugye ez nem is meglepő,rég voltak már, nem a mai közönségnek készültek, fekete-fehérek és amúgyis rossz állapotúak.

A film és az irodalom kapcsolatáról olvasok mostanában, és felfigyeltem egy részre, mert az adott könyv a kezdetektől fogva tanulmányozza az irodalmi művek megfilmesítését:

„Nach anderthalb Stunden Film hatten wir das unwidersteliche Bedürfnis, den Ton einer menschilchen Stimme zu hören. Und das beweist hinreichend, dass das Kino keine Konkurrent für das Theater ist, im Gegenteil, es macht,das man sich zum Theater zurücksehnt. Man wird auf die Dauer ungeduldig ob der hartknackigen Stummheit dieser  gestikulierenden Schatten und hat Lust, ihnen zuzurufen: „Aber nun sagt doch mal endlich was.”

Az idézetben egy véleményt olvashatunk a némafilm korából, amikor még nem volt vetélytársa a színháznak. (Érdekesség,h az első bemutatott filmek, varietéprodukciók filmes változatai voltak. Az ezerszer agyonismételt műsorszámokat ugyanis így jól el lehetett mégegyszer adni a vásznon.) Valójában arról van szó, h annyira unalmas hang nélkül a film,h másfél óra után már nagyon vágyakozik egy kis emberi beszédre. Legszívesebben odaszólna,h mondjatok már végre vmit!

Na amikor ezt olvastam, jót nevettem magamban. Én minden filmet így nézek, és tényleg unalmasabb,mint hanggal... Például, nem hiszem,h végig tudnám ülni siketen a Világok arca- Baracca c. filmet (nincs benne igazából cselekmény,beszéd semmi, megdöbbentő/hatásvadász képeket mutat a világból és nagyon fontos benne a zene szerepe-2000es év körül jelent meg ha jól emlékszek).Egyszerűen sztem siketen nem élvezném és szétunnám rajta az agyam, pedig anno nagyon tetszett, többször is megnéztem.Szóval lehet,h akkor mégse ácsingozzak a némafilmek újbóli kiadására?

Az jutott még eszembe, h, nem is tudom melyik filmben,ezer éve volt egy olyan sztori,h bejött, mint újdonság a hangzó film és színészeket kerestek hozzá. Volt egy némafilmes színésznő, aki nagyon híres volt,de amikor bejött hangos film,leáldozott a csillaga, mert annyira elképesztően idegesítő hangja volt, h ihaj-csuhaj. Egyszerűen nem emberi fülnek való volt,nem kapott munkátJ Gondolom nem megtörtént eset, na de akkor is jobb lett volna,ha nem hallomJ

Hogy vmi komolyabbat is írjak, kitérnék még a nyelv szerepére a filmben. A némafilmek korában a hangzó nyelvnek más volt a szerepe. De emelett a filmek sajátos metaforikája, kifejezésmódja egy különleges filmes nyelvet hívott életre, amiben fontos szerepe volt az arcjátéknak, és a cselekvések kifejezőképességének (ezért is voltak gyakran túlzó mozdulatok, h nyomatékosítsák a mondanivalót). Valójában elég illékony a határvonal, nem is tudom, h lehet-e ilyet húzni, de a némafilmekben való utalást/ jeleket lehet,h érdemes lenne tanulmányozni vkinek.

„Nichts ist so plausibel wie die Vorstellung, dass der Film, so lange er stumm war, nichts mit der Sprache zu tuen hatte. Die wohlwollende Methaporik, dass der Film eben eine eigene,kinematographische Sprache sei, verdeckt häufig nur das Bewusstsein von der Unfähigkeit des Films zur gesprochenen Sprache als einem Mangel. Denn wie das Drama vor allem die auf der Bühne gesprochenen Dialoge enthält, würde der Film erst eine eigene Litaeratur begründen (zum Beispiel Filmdramen ) wenn er ebenfalls sprechen kann.”

/Idézetek: Joachim Paech: Literatur und Film. Sammlung Metzler,Stuttgart,1997.S. 87 und 104.)