Már biztos írtam arról,h néha szelektíven nem hallokJ Tehát van,h úgy gondolom,h na most én nem figyelek oda,nem érdekel, inkább meg sem értem. Ugye ezt szokták mondani az öregkori nagyothallásra is,de hogy így jobban megfigyeltem magam, huszonévesen is előfordulJ
Szóval valljuk be,h a hallásérültek is fáradtak néha, vagy egyszerűen nem akarják megérteni, mert nem akarják tudomásul venni,pedig sejtik/tudják,h miről van szó.
Ha úgy teszek mintha nem érteném meg, akkor olyan,mintha egy burokba zárnám magam. Elmenekülök a problémák elöl, aztán az más kérdés, h vajon utolérnek-e? Vajon mikor pukkad ki a buborék?
Tehát a nem megértést/nem meghallást sztem 3 kategóriába sosorlhatjuk magunkban:
1.”Abszolút nem érdekel, fáradt vagyok,hagyjanak már békén, úgysem tudok figyelni kategória”=jó kifogás a hallássérülés, legalább nem kell ezzel a hülyeséggel foglalkoznom
2. „Jobb ha erre oda sem figyelek, addig jó a,míg nem tudok róla,ha elhitetem magammal,h nem értem,akkor talán nem fog negatívan érinteni”=buborék kategória
3.”Nem értem”=tényleg nem értem, pedig törekszek megérteni,de nem megy, sajnos nem rajtam múlik, a hallássérülés miatt nem értem, pedig szeretnék kommunikálni
Az egész elmélet ötlete egy regény alapján jutott eszembe. Most olvastam el Méhes György: Emmi c. regényét, és abban volt, h az öreg Emmi nénit (aki régebben nagyon jó énekes volt, tehát tuti nem rossz hallással rendelkezik) ki akarják lakoltatni, de nem válaszol a kopogásra:
„Tizenegy óra után jelent emg az udvaron Eleméry úr. Sietve jött, elfeledkezett szokott peckességéről. Egyenesen az Emmi néni ajtaja felé tartott. A lakók ekkor már, mintha vészjelet kaptak volna, kiálltak az ajtajukba.
Eleméry úr lenyomta a kilincset, de az ajtó zárva volt.
-Nincs idehaza?
Raduné odajött.
-Dehogy nincs. Tessék kopogni.
Eleméry úr halkan kopogott, másodszorra már hangosabban, végül dörömbölt. Az ajtó nem nyílt ki.
-Nagyothall-jegyezte meg az egyik lakóné.
-Vagy nem akarja kinyitni-mondta Raduné,előre élvezve a készülő botrányt.-Megmondta, hogy magára gyújtja a házat. Igaza van neki, itt született, itt élt örökké, olyan törvény nincs, hogy csak úgy kidobhassák. Lehetséges,hogy öngyilkos lett.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szalakóta 2009.02.06. 19:17:15
Egyébként néha eljárok egy oldalra, ahova történeteket, élménybeszámolókat lehet beküldeni fogyatékos emberekről. Főleg gyerekeknek készült egy már évekkel ezelőtt megjelent könyvből, ami helyenként pontatlan. De a történetekben jobban tisztázni lehet a dolgokat.