Olvastam egy könyvet a filmkészítésről, és bár 1985-ös,azért időutazásként felfogva, kiírom belőle,h akkor hogy csinálták a feliratot. Gondolom, mostmár minden számítógéppel megy, de azért nézzünk meg régebbi módszereket is:

"A FELIRATOZÁS:

A betűtípus megválasztása

A filmcímeknek, közleményeknek és feliratoknak akár szerződéses, akár propaganda céllal kerülnek is filmre, akár azt akarják közölni,h hol kezdődik meg hol fejeződik be egy fim, egyetlen lényeges kritériuma van, az, h könnyen olvasható legyen.

A feliratozás művészete:

Sokféle betűtípus létezik öntapadós betűk formájában, de kézzel is készíthetjük a címfeliratokat. Bármelyik formát is használjuk, a gyors és könnyű olvashatóság végett előnyben kell részesítenünk az egyszerű betűtípusokat a tekervényes rajzolatokkal szemben, különösen ha szöveget élő háttérre kell rávinnünk.

A betűtípus stílusának kiválasztását gyakran a film jellege diktálja: a finom, csipkezserű betűk éppolyan távol esnek a westerntől, mint a darabos feliratok öreg hölgyek mellett egy társadalmi drámában. Vállalat részére rendelt film feliratainál a betűk alkalmazkodhatnak a megrendelő vállalat nevének betűtípusához, hogy ezzel erősítsék az azonosság érzetét.

A bekopírozott feliratok

A fehér betűk akkor olvashatóak és kopírozhatóak a legkönyebben, ha  a produkciót fordítós filmre veszik fel. Nagy kontrasztú fordítós filmre felvettt sötét háttér előtti fehér betűk egyenesen a fordítós film képeire másolhatók a kópia készítésekor.

Ha a produkciót negatívfilmanyagra vették fel, akkor ugyanazok a fordítós feliratok is használhatóak bekopírozáshoz, de az eredményei fekete betűk lesznek, amelyek nehezebben olvashatók.

Negatívfilmre úgy kaphatunk bekopírozott fehér feliratot, hogy először pozitívot készítünk a háttérjelenetből speciális dubpozitív anyagon. Ezt azután fehér feliratokkal együtt lemásoljuk fekete háttérre. Ezekben az esetekben a betűknek szimmetrikus helyzetben kell lenniük- vagyis nem balról jobbra olvashatóan-, hogy az írás oldalhelyes legyen a dubpozitív háttéren. Ezt a dianegatívot használják (bemásolt feliratokkal) a háttérfelvétel helyett a végső másolás céljára összeállított negatívhoz.

Számos laboratórium specializálódik arra, h komplex feliratokat készítsen optikai másológépeket használva a filmkockák kimerevítéséhez és arra, hogy a képet sokfelé bontsa. Rátétek használatával a háttér különböző színű betűkkel és kiemelő árnyékolással kombinálható úgy, h a címfeliratok reliefszerűen kiemelkednek. A fő korlátozó tényezője a pénz."

"Idegen nyelvű változat esetén:

Párbeszédes film esetében, ahol a történetet nagyrészt színészek mondják el, két módszer alkalmazható.

Az olcsóbb módszer az, ha megtartjuk az eredeti hangot és rövidített, lefordított szövegfeliratokat helyezünk a kép alá. Ezeket fotográfiai úton kopírozzák vagy maratják  a másolatba. Mindkét esetben ügyelni kell arra,  hogy a feliratok ne tartsanak tovább a jelenetváltásnál.

A költségesebb szinkronizálás azt igényli, hogy a  lefordított dialógot a szótagszámnak megfelelően fogalmazzuk meg a fimszínész ajakmozgásához illeszkedve. Ezen esetben a zene- és zörejszalagot az új dialóggal keverik, és kombinált hangcsíkot állítanak elő."

Végül kis segítség a könyv végén lévő függelékből:

"Fordítós filmnyersanyag: Felvételi nyersnayag, amely előhívás után pozitívképet ad a felvett jelenetről."

/Forrás:Ken Daley: Így készül a film, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1985;116, 117, 140, 141.  o. /