Megihletett a következő poszt egy down-kóros blogban:

http://down.blog.hu/2009/02/23/dontes_eletekrol_sorsokrol

Én is sokat gondolkoztam,h vajon mit tennék,ha tudnám előre,h siket gyermekem fog születni. Most lehet,h kényes témára térek rá,de ugye nem árt erről is beszélni. Szóval a lényeg az,h valljuk be,h egy halló háttérrel rendelkező szülő nem nagyon tud mit kezdeni egy siket gyerekkel (sokan még hallóval sem,de ez most más tészta:P). Szóval óriási különbség van a között,h siket v halló szülőknek lesz hallássérült gyereke. Ugyanis a halló szülő, csak azt látja,h egy fogyaték,nem tud róla semmit,elképzelhetetlennek tartja hallás nélkül  az életet, és szegény apróságnak lehetősége se lesz,h megtanuljon rendesen egy anyanyelvet,mert nem tudom elképzelni,hha elvégez a szülő egy jelnyelvtanfolyamot,akkor olyan szinten meg tudná azt tanítani otthon,h anyanyelve legyen. A hangzó nyelvet meg ugye sosem tudják úgy elsajátítani,h valóban anyanyelv legyen. Tehát marad a CI,mint megoldás.

Ezzel szemben a siket szülő olyan családi hátteret és környezetet tud biztosítani, amelyre egy átlagos gyereknek szüksége van. Ismeri a siketek helyzetét és lehetőségeit a társadalomban és át tudja adni gyermekének ezt a tudást, amivel teljes emberként élhet a társadalomban. Ezenkivül teljes mértékben meg tud tanítani egy anyanyelvet és 100%-ban tud kommunikálni a gyermekével, otthon bárkivel gond nélkül tud beszélgetni. Segíthet neki túllépni a halláshiány okozta buktatókon,hisz már ő is végigment rajtuk. Megmutathatja,h ez nem tragédia, rajta kivül még sok hallássérült van, aki teljes életet él. Ezzel szemben a halló szülő megijed, nem tudja kezelni annyira a  helyzetet, jobban védi a gyermeket ,aki mindig kicsit kivülállónak fogja érezni magát, mert senki sem olyan mint ő. Persze van sok ellenpélda, meg hasonlók, most sok halló szülő le is fog szólni, de sztem ez így van......

Ennek ellenére fogalmam sincs,h mit tennék, itt a két véglet között állva.....