Szóval ma megértem a hallássérülésem mélypontját.... Az történt, h jöttem le a Moszkván a mozgólépcsőn, és lent kéregetett egy anyuka a gyermekével. Pénzt ritkán adok,de ha van nálam valami, odaadható ennivaló, általában lemondok róla. Ma volt nálam egy felesleges hiper-szuper óráissajtos kifli, amit reggel vettem, és magamnak,tehát friss meg amúgyis  ritkán veszek, mert nem épp a legolcsóbb kategória (ezzel azt szeretném kifejezni,h nem egy száraz kiflicsücsökről van szó.)

Szóval nem hagyom magam sodorni a tömeggel és félreállok, kihalászom a táskámból az elemózsiát (kultúráltam zacskóban volt,lekötve) és óvatlanul odaadom a hölgynek(?). Láttam,h mond valamit, de nem tudtam leolvasni nagyon a szájáról, hisz elég sok foga hiányzott, ezért óvatlanul a kezébe adtam,azt hittem,h köszönetet mond. Na de akkor teljesen elvörösödött, láttam rajta,h elkezd ordibálni és odavágja a  falhoz . Komolyan mondom, ha nincs ölében gyerek és fel tud ugrani egyből, meglincsel. Egy másik,rendes hölgy még oda is jött és elhúzott a helyszínről, mert annyira megijedtem,h földbe gyökerezett a lábam, ő kedves volt, látszott rajta, h ő is fel van háborodva a kéregető viselkedésén. Mondott is vmi nyugtatót, aztán jött a metró és arébb sodródtunk. Hát eléggé durva volt. Ezek után várja el vki,h adakozzak.... ?Mostantól csak annak adok,aki überszimpatikusnak néz ki és kiírja,h ételre kell neki.....

Ha siket vagy, úgy látszik,h a csövesek is lenéznek,v nem tudom, de mindenesetre kedves sosrstársak óvatosan közelítsetek,ha adakoznátok vmit......