Ma a 10.45-kor kezdődő adást néztem meg az RBB-n.
2 riportot láthattunk. Az eslőben egy tanfolyamról vol szó. Rendsburgban van egy rehabilitációs centrum (REHA-Zentrum), ahol 4 hetes képzésen lehet részt venni. Ez azt a cél szolgálja, hogy a siket és nagyothalló emberek kiteljesíthessék kommunikációs képességeiket, illetve növeljék az önbizalmukat. Ugyanis sokaknak, főleg a felnöttként siketté váltaknak meg kell tanulniuk önmagukat is akceptálni, hisz csak utána tudnak kellő önbizalommal nekivágni a világnak. Különösen örültem,h "spätertaubte" (~későn vált siketté) embereket is megszólaltattak,mert ilyen egész ritkán van. Nekem jól esett, h láttam,h nem én vok az egyetlen. Pl. volt egy fiú,aki 5 éve nem hall, stb... A tanfolyam alatt különféle órák vannak a szájrólolvasás órától kezdve a testbeszédig minden.
ILYEN NÁLUNK MIÉRT NINCS???????
Az igazgató szerint a legnagyobb problémájuk a nagyothallóknak van. Sokan jönnek hozzá panaszkodni pár nap után,h a siketek milyen jól elvannak, ők pedig kimaradnak mindenből, a szünetekben nem találják a helyüket. A vezető meglátása szerint jobban fáj a nagytohallóknak a hallássérülés, mert se a halló, se a siket világba nem tudnak teljesen beilleszkedni:(
A második riport egy kiállításról szólt. A címe: "Schattensprache" (~Árnybeszéd) vagy Dialog in Stille (~Beszégetés a csöndben). Ez egy vándorló előadás, ami Párizsból indult és onnan jött át Hamburgba. A lényege az,h bemutassa a siketek világát a hallóknak. Amikor belépnek a látogatók kapnak egy fülvédőt, h ne hallhassanak semmit az egy órás előadás során. Aztán különböző termekbe vezetik őket, ahol sokmindent kipróbálhatnak. A lényeg az,h se beszédet, se jelnyelvet nem lehet használni, hanem gesztusokkal, mimikával,testbeszéddel lehet csak kommunikálni. Az "idegenvezető" a kiállítás során rávilágít arra, h milyen jól lehet kommunikálni így is. Valójában egy hidat akarnak ezzel képzeni a siketek és hallók közé. A csoportokat siketek vezetik, akik előtte egy tanfolyamon vesznek részt, ahol megtanítják nekik,h valójában mire is kell ügyelni, meg egyáltalám mi a kiállítás célja, h működik a non-verbális kommunikáció.
A kedvencem a végén a büfé volt:) A termékek mellett voltak jelek,h h lehet rá utalni, és ha azzal kérted,akkor ingyen volt, de ha nem akkor ott volt mellette az ár,és ki kellett fizetni:) Pl: Twix csokit K-daktil szerű jellel, mint a reklámban:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.