-Érted?
-Igen!- vágom rá könnyedén, pedig halvány lila gőzöm sincs,h mit akar megosztani velem, de nem merek nemet mondani.
Ennek több oka van: -már 200-adszor kérdezek vissza és még mindig nem értem.
-nem is érdekel,h mit mond
-fáradt vagyok, nem tudok már koncentrálni,hagyjanak már békén
-nem látom jól vmiért a száját
-nem merem bevallani,h nem értem, mert olyan a szitu,h hülyének néznek stb.... és sorolhatnám a végtelenségig.
De ezt nem csak magamon tapasztaltam, hanem más hallássárültem is. Egyszerűen könnyebb rámondani. Tudom, most majd megkapom,h álljak a sarkamra, megh milyen vok már, megh igenis meg lehet kérni az embert,h ismételje meg, de NEM. Egyszerűen van olyan szitu,h rámondom, pedig érdekelne vagy vmi,de nem merem bevallani,h nem értem. Ez van. Ezzel együtt kell élni. Szerinte ha mindenki kicsit magába fordul, biztos eszébe jut pár ilyen eset. Nagyon meg lennék lepődve, ha lenne olyan hallássérült, aki még nem járt így.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.