Hal(l)ogatom-a siket élet

Többéves jó szokásunkhoz híven megint Vonyarcvashegyen töltöttünk egy hetet. Mivel siket szempontból semmi igazán különös nem történt, ezért főleg a siketek számára élvezhető kikapcsolódási lehetőségekről fogok beszélni, mert a jó öreg „Vonyarc” megérdemel egy kis reklámot:)

Odafelé busszal mentünk és a sofőr kb. fél órát nézte az igazolványom, mert nem ismerte, és ő volt az első életemben, aki megnézte,h érvényes-e a matrica:)

Amikor odaértünk, kiderült,h pont bornapok vannak. Gondolom ecsetelnem sem kell, h ez milyen lehetőségeket kínál egy siket számára:) Egyedül a szerdai koncertet nem tudtam kiélvezni itt, de a többiek állítása szerint, bár nem volt hamis az énekesnő, azért nem maradtam le semmiről:) Amúgy itt végigkostólgattam pár bort (diéta félrelökve:P) meg voltak mindenféle sültek,amik közül a kedvencem a kemencés krumpli volt. Nyammmmm. De a kürtős kalács is mély nyomokat hagyott ám bennem!

Napi programunk a strand volt. Régebben volt oda fogyatékos belépő is, de amióta van SINOSZ kártyám ez megszünt ott sajna. Amúgy tiszta jól el lehet ott lenni, siketeknek is van sokféle szórakozási lehetőség:

Játékterem (engem innen csak a léghoki érdekel,de az minden mennyiségben:)).

Minigolf(mindenhol ki volt írva,nagyon reklámozták,h a strandon van,de mi sose találjuk…)

Vizicsúszda (ezt ki kellett hagynom az egyensúlyzavaromtól való félelmem miatt)

Ugrálóvár (korhatár és egyensúlyzavar miatt sajna ez is kimaradt)

Surf (ugyanazon okokból kihagytam)

Kötélpályás vizisí (soha nem merném)

A strand mellett még van szabadtéri mozi is, amit imádok,most nem volt feliratos film, de remélem gondolnak a siketekre és jövőre adnak majd.

Aztán mi van még? Lehet túrázni a közeli kilátóba. Már régóta nem voltam, de állítólag még megvan. Amúgy a faluban is érdemes sétálgatni, mert minden szép és rendezett, ráadásul nincs akkora tömeg, mint mondjuk pl. Siófokon. Ezenkivül még átmegy a falun a Balaton körüli biciklitúra útvonal és a nosztalgiagőzösre is fel lehet szállni, ha épp arra robog.

Minden ki volt írva normálisan, nem kellett kérdezgetni semmit és alig merem kimondani,de úgy látszik,h ide jutottunk: a balatoni árak kész felüdülést nyújtanak a pesti árak után!!!!!!!! De most komolyan, sosem gondoltam volna, de sajnos így van. Először csak a szezonvége hangulat számlájára írtam, de úgy néz ki, h nem ez volta döntő…

Az előző posztokba nem tudom,h miért nem lehetett kommentelni,de úgy nézem,h mostmár lehet,úh várom őket:)

Egy kis olvasgatnivaló. Remélem,h nem voltak még:)

http://oktatas.origo.hu/20080520/siketek_es_vakok_az_erettsegi_bizottsag_elott

na most akkor siket volt v nem????(nekem fókuszgyanús......):

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/katalin_siket_volt_most_megis_hall/127599/

akire büszkék lehetünk:

http://nol.hu/cikk/469760/

egy érdekes:

http://www.beszelokezek.uni.hu/

kutatás:

http://boldogkismama.network.hu/clubforum/topic/2497/0/0/1/sir_a_baba

végül a nagy klasszikus,a hallatlan külső szemszögből:

http://www.hazipatika.com/articles/week/Ez_hallatlan?id=97

Már megvizsgáltuk, hogy mit is mond az értelmező szótár a siketségről, ma pedig 2 lexikont és egy meglepit a végén vennék górcső alá.
Elsőnek következzen a jókis Új Magyar Lexikon, 1962-es kiadása. Hogy ez miért kell? Szeretnék egy régebbi és újabb értelmezést egymás mellé tenni. Nem fűzök kommentárt, mindenki levonhatja maga a tanulságot, h mi a különbség a kettő között, és hogy mire tolódott el a hangsúly a későbbi időkben:

Az Új Magyar Lexikon még nem ismeri a siket kifejezést, de a süket szónak is csak bővített változatai vannak benne, konkrétan nincs olyan, h süket. A következőket találtam:

„Süketnémaság:
Veleszületett v kisgyermekkorban szerzett süketség következtében kialakult beszédképtelenség. A gyermek a hallás hiánya miatt ép hangadó szervei ellenére sem tanul meg beszélni. Magyarországon a süketnéma gyermekekkel való foglalkozást már egyes óvodákban is megkezdik (Budapest, Vác, Szeged, Kaposvár). Iskolás korban intézetbe kell adni, ahol a beszédre és a beszéd szájról való leolvasására megtanítják. - A süketnéma gyerekek a süketnémák állami tanintézeteiben (Budapest,Vác,Sopron, Kaposvár, Eger, Debrecen, Szeged) általános alapfokú oktatással egyenlő érvényű, de nem egyenlő értékű oktatásban részesülnek. Ezek elvégzése után vagy a süketek ipari-tanuló intézeteiben (fiúk számára Sopronban: Siketek Faipari Tanintézete,lányok számára Vácott: Siketek Szövőipari-és Varróipari Tanintézete) tanulhatnak tovább, vagy pedig a Siketek és Nagyothallók Szövetségének irányításával a normál iparitanuló-iskolákkal kapcsolatban részesülnek valamilyen szakképzésben.”

„Süketség:
A hallás teljes hiánya. A süketeknek tartott betegek egy részén hallásmaradványokat lehet kimutatni. Teljes halláskiesést többnyire a belső-fül és a hallóideg bántalma okoz, külső-és középfül betegsége esetén a ritkán fordul elő.”


Aztán nézzük, mit mond erre a Larousse Enciklopédia 1994-es kiadása:

„Siket→lásd süket”

„Süket: népiesen siket
I.
1.aki nem hall Szh.: Siket,mint az ágyú v mint a föld.
2.Nagyothalló
3.biz. Zenei hallás nélküli.
4.vál.,pejoratív Más szavára, intésére, kérésére szándékosan nem hallgató. Süket füleknek beszél: senki sem figyel rá, senki sem hallgatja meg; Süket fülekre talál: kérését,panaszát, tanácsát nem hallgatják meg, nem veszik figyelembe.
5.irodalmi,pejoratív: érzéketlen,közönyös. Süketen, vakon jár.
6.biz.,pejoratív: Tompa,tökéletlen <hangú>. Süket ez a zongora.
8.népies,biz <kifejezésekben>: rosszul vagy nem működő Süket fazék a.,amelyben lassan forr a víz, illetve fő az étel. b.,népies pejoratív : ostoba, lassú észjárású ember
9.argó: Ostoba,hülye. Süket pali.
10.argó Haszontalan, sikertelen <dolog>. Süket duma: szófecsérlés, mesebeszéd.
II.
Főnév,süket ember”


„Süketnéma:
I. melléknév
1. veleszületett v. kisgyermekkorban bekövetkezett süketség miatt beszélni sem tudó
2.ilyen személy által használt. Süketnéma jelbeszéd.
II. főnév
Süketnéma személy”

„Süketnéma-intézet:
Főnév
Süketnéma gyermekeket oktatásban és szakmai képzésben részesítő intézet.”

„Süketség:
1. orvosi
Hallás teljes hiánya vagy nagyfokú halláscsökkenés.
Verbális süketség (Szósüketség.): a központi idegrendszer betegsége, amelyben a betegek a szavakat hallják, de nem értik meg. A halláscsökkenés (a gyakori nagyothallás) és a hallásvesztés (süketség) lehet egy- és kétoldali.
Vezetéses süketség: csak a hangot vezető apparátus sérült (külső v. középfül). A süketség e típusára a levegő vezetési zavara vagy a csontok hangokat vezető képességének a zavara jellemző. A kettő között az audiometria (hallásvizsgálat) különbséget tud tenni. A vezetéses süketségnek több oka lehet. Fülgyulladások, a külső hallójárat elzáródása, csontritkulás.
2. Annak tulajdonsága, aki, ami süket.
3. vál. Érzéketlenség, tompaság. Zenei süketség: zenei hallás hiánya.
4. biz. Ostobaság.”

Nem tudom, h h voltatok vele, de nekem voltak benne új infók. A csontritkulásos rész keltette fel legjobban a figyelmem, szerintem engem még arra nem vizsgáltak. Remélem nem fog leszólni a fül-orr-gégészem, ha felvetem neki  

Végül pedig egy kis érdekesség. Azt is megnéztem, h a nagy klasszikus, Krúdy Álmoskönyve mit mond a siketekről Érdemes elolvasni, hisz gyakran álmodhatunk magunkról Bár én az álmaim nagy részében hallok és beszélgetek, azért előfordul, h siket vagyok

„Siket ember minden könyvben nagyon jó.
Siket disznó a búzában: jólét.
Siketnéma: asszonynak öröm, férfiaknak veszedelem.”

/Krúdy Gyula: Álmoskönyv/

Azt azért itt megjegyezném, h Krúdy már 1925-ben (!!!!) kizárólag a siket kifejezést használta, nem volt süket címszó…..
Szép álmokat

 

Megint a jelenbe szólok a múltból

A néma szolga túlélte a Trója ostromát a Pillanat című regényben, és csápolt örömében, majd még megírom, ha lesz róla szó Bár lassan haladok az olvasással, van sajnos több kötelezettségem is.

Arról szeretnék írni, h minden viszonylagos. Sajnos, v nem sajnos néha felidegesítem magam a nagyothallók önsajnálatán. Tudom, h mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, és remélem most nem vesztem el pár nagyothalló olvasom, de én úgy látom őket, h de jó nekik, ők legalább készülékkel hallanak. Én is akarok olyan problémát, h most milyen készüléket vegyek. Én is akarok indukciós hurkot használni tudni, stb…. De most komolyan. A sárga irígység szól belőlem!!!!!! Mit nem adnék, ha tudnék hallókészüléket használni!
Szóval kedves nagyothallók néha tekintsétek magatokat szerencsésnek is. Hisz megadatott a lehetőség, h javítsatok helyzeteteken! Tudom ez nem vigasz, de néha gondoljatok a teljesen hallásvesztettekre is…. Mégha oly kevesen is vagyunk, akik erről irogatnak.

Sajnos sztem még egy kisebb kisebbség vagyunk a veleszületett siketeknél is. Nem tudom, h vajon van-e erről felmérés, de sztem nem lehetünk sokan. Talán párszázan??? És most én voltam az önsajnáló. Bocsi, de ebből a szemszögből is érdemes megnézni a hallásproblémákat…..

Amúgy csökken az olvasóim száma. Gondolom az ilyen leírásaim miatt, mint feljebb, de ugye a világ nemcsak cukormázból van és néha, ha ilyen gondolataim vannak azokat is ki kell adnom magamból. Tehát nem minden fekete-és fehér, és nem irhatok mindig a „fehér dolgokról”.
Meg sztem nem ártana kicsit újítani a blog design-án, főleg, h ez egy sablon A képek beszúrásával továbbra is próbálkozok, viszont a kinézetén fogalmam sincs,h h kéne változtatni. Esetleg vki tudna segíteni?
A 3. tippem, és amit legjobban remélek, az az, h mindenki szabadságon van és háta közepére sem kívánja a gépét. Mert ugye munkaidőben a legérdekesebb blogokat böngészni ( Sztem most sokan körbefordulnak, h nem jár-e éppen arra a főnök)
A 4. variáció pedig az, h néha kicsit elhanyagoltam a posztolást. Remélem, h ez a sok előreírt gondolathalmaz fellendíti majd a forgalmat, amíg én a Balatonon lógatom a lábam Izgatottam fogom megnézni a statisztikákat, és a kommenteket, ugyanis egy hét erejéig én is a gép- és netmentes életet választottam.


 

Hogy ne csak a mindennapok dolgairól kelljen olvasnotok, rugaszkodjunk el kicsit a valóságtól és jöjjön egy kis irodalmi mazsolázgatás, főleg, h ez egy előre írt poszt, úgyhogy amúgy sem tudnám megírni most, h mi történt:

Elkezdtem olvasni egy regényt. Már az elején arról volt benne szó, h megnémítottak embereket és csak jelekkel tudtak bármit is elmondani a külvilágnak. Tudom, h nem a siketségről szól pontosan, de azért mégis idézném (előre szólok, h nem tudom pontosan, h mit jelent az, h dehonesztálóan….):


„Cicus csak mosolygott türelmes, néma szájával, rég megszokta az állapotát, nem keseredett meg miatta. Mi Trójában minden dehonesztálóan bizalmas funkcióra berendelt személyt megnémítottunk, nem orvul, hanem megbeszélve az illetővel, h megéri-e neki az állás fontossága és biztonsága a testi defektust. Senki se vonakodott, akár fürdőszolga volt, akár belső cseléd, mérhetetlen anyagi előnytől esett volna el máskülönben. Capa kiképezte még a műtét előtt arra a jelbeszédre, amelyet csak mi, a család és a papok és az udvartartás tagjai értettünk, így ők is tudtak kommunikálni velünk, ha valamit jelenteni óhajtottak. Ha megkísérelték, hogy rajzzal vagy pantomimmal segítve némaságukon felfedjenek valamit titkainkból, és az elhárításunk rajtakapta őket, ledobtuk őket a kivégzőbástyáról. A néma mintaszerű segítség volt nehézkes apósom oldalán, azt hiszem, még szerette is, lehetett köztük valami furcsa kapcsolat, örökre egymás mellett élve, Cicus, a mindig hallgató, apósom, a béna.”

/Szabó Magda: A pillanat/

Valójában az utolsó pár mondat miatt találtam fontosnak, hogy megörökítsem ezt a részt. Ugyanis nemrég olvastam egy másik blogban, Lealina blogjában (www.hallokas.freeblog.hu) egy interjúsorozatot és abban volt egy kérdés a riportalanyoknak arról, hogy empatikusabbak-e a sérült emberekkel, mint az egészségesek. A válasz pedig kivétel nélkül az igen felé hajlott. Nos, ez szerintem is így van. Amúgy sem voltam régebben se lenéző, de mostanában valahogy még megértőbben tudok a hátránnyal élőkhöz fordulni. Lehetetlen megmagyarázni, h miért van így, hisz csak a saját betegségemben szenvedők helyzetét érezhetem át, de akkor is vmi megindult bennem. Szóval még egy pozitív hozamát találtam meg a siketségemnek.

Nem keresem ezeket a dolgokat, hanem egyszerűen szép lassan megtalálnak engem. Furcsa, de igaz. Nem erőlködök, h bebizonyítsam magamnak, h nekem valójában nem is olyan rossz, hanem önámítás nélkül egyszerűen kiderül. Az engem ért ingerek közti összefüggéseket megtalálom, és tudom őket úgy értelmezni, hogy tudjam, h mi a jó nekem. Remélem, h ez mind nem csak önigazolás!

Aztán egy kis vers nagy kedvencemtől, József Attilától. Mondjuk, őt csak ritkán merem kézbe venni, mert annyira érezhetően ír a világ fájdalmat okozó igazságtalanságairól, h túlságosan beleélem magam (főleg mióta nem hallok) és következhet utána egy-két pityergős óra, pedig pl. mondjuk, én nem éhezek…… Tehát:


„A kék, a vas éjszakát ár hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne,nem az elmúlás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő
nehéz.
S a szív a hang.”

/József Attila. Téli éjszaka/

Ez a vers ugyancsak nem konkrétan a siketségről szól, de amikor elolvastam az idézett versszak végét hát eléggé megrengett alattam a föld, h finoman fogalmazzak. Mert bár tudom, h csak egy kép, mégis nagyon elszomorodtam miatta. Elképzeltem, ahogy „a szív a hang.” Legszívesebben nekiugrottam volna a mellkasomnak egy sztetoszkóppal. Akarom tudni, h milyen amikor a szív a hang! Sötét, téli éjszakában akarom hallgatni a szívverésem! Tudom, h ez óvodás értelmezés, de engedtessék meg egy „friss” siketnek, aki úgy érzi, h számára megszűnik a világ egy része. Amúgy meg nagyon is hatásvadász dolog, amikor pl. egy filmben elsötétül minden és csak egy szívdobogást hallani. Szóval nem csak az én kitalációm. Mindenesetre ezt is felveszem a „meghallgatom, ha újból hallok” listámra. Légyszi, majd emlékeztessetek rá. Azt hiszem, elkezdem ezeket a dolgokat is gyűjteni a blogban, h majd vissza tudjam keresni, nehogy kimaradjon vmi.

Bár nem vagyok irodalmár, úgy vettem észre, h József Attila a verseiben sokat épít a non-verbális kommunikációra, ami nekünk ugye nagyon fontos. Gyakran találni erre utaló költői képeket. Példának hoznám a következő idézetet, h vidáman záródjon a poszt

„Hűs derekunk hintázása, karunk-farunk
  hullámzása,
mint harmatos, magas fűben, tíz-húsz kövér, víg
  gyerek
sivalkodva meztelenül,ha rakáson hempereg.

/József Attila: Fiatal asszonyok éneke/





 

 
Most a múlt hét szombati Sehen statt Hören (9.45 kor van a BR-en) adásáról írok egy előreposztot Mivel ugye nemrég kezdődött az Olimpia félig-meddig sporttal kapcsolatos adást ismételtek. Gondolom, nálunk senkinek sem mond semmit Friedrich Waldow neve. Róla szólt ez a műsor, és azt hiszem joggal szenteltek neki egy órát, mint a német siketek élharcosának. Tekintsük át élete legfontosabb részeit:

1915-ben született Stettinben (az Északi-tengernél egy hely, ismerős lehet Theodor Fontane Effi Briestjé-ből:). 5 évesen vesztette el a hallását, sajnos az nem derült ki, h h hogyan. Szerencséjére épp a nagypapánál laktak, mert édesapjának be kellett vonulnia a tengerészethez. A nagyszülők 15 percre laktak egy siket-némákat oktató intézménytől, úh egyből szakemberek kezei közé kerülhetett. Mindig is siket-némákat oktató akart lenni, de senki nem támogatta az elképzeléseit, a tanárok szerint hallónak kell lennie a nevelőknek. Így érdeklődése egyre inkább a sport felé irányult.
1931-ben, amikor nagy válság volt, a többi 6 millió munkanélkülivel lassan feladta az álláskeresést. Nagy sokára rokoni kapcsolatok útján kapott egy gyakornoki állást egy kereskedőnél, de nem sok lehetősége volt, hiszen reménytelennek látták a helyzetét, mert siket. Sport iránti szenvedélye továbbra is megmaradt, és részt vett az 1937-ben megrendezett „Német Siketek Sportversenyén”. Ezt az időszakot már beárnyékolta a náci éra és nagyon sok siket csatlakozott a Hitlerjugend-hez vagy az SS-hez. 


(Itt egy kis kitérőt iktatnék közbe, ami hangsúlyozom, h az én véleményem. Szóval szerintem mivel alig volt álláslehetőség és a siketek kilátástalannak látták a helyzetüket, örültek, hogy csatlakozhatnak valahova és megadatott számukra az az érzés, h ők is tartoznak valahova és valahol megbecsülik őket. Ezt nem védelemképp mondom, de ez ugye pszichológiai dolog, és az egészségeseknél is ugyanez volt sok esetben a helyzet. /A szekták is erre építenek./ Csak ugye kritikaként mondható, h feltűnően sok siket jelentkezett ezekhez a szervekhez. Viszont abba is bele kell gondolni, h hozzájuk szinte csak a nácik által diktált információk juthattak el, nem nagyon ismerhettek meg másféle véleményeket, így könnyen elhitethettek velük mindent. Jó példa erre, a műsorban is elhangzott történet. 1939-ben kimentek a „Siketek Nemzetközi Játéká”-ra Stockholmba. Az ottani siketek pedig megkérdezték tőlük, h nem félnek-e, h kitör a háború. A német siketek meglepődtek a kérdésen, hisz előtte még a gondolat sem merült fel bennük, h Hitlernek bárminemű hódítási szándéka lenne. Ez pedig elég furcsa 1939-ben, főleg h addigra már bekebelezték Ausztriát annexió címszóval……)

Amikor kitört a második világháború Waldow-t is behívták a sereghez. Akkor már Berlin közelében élt. Próbálkozott mindenfélével, hisz nagy szükség volt a munkásságára otthon, de csak egy házassági szándékkal tudta picit kitolni a bevonulásának időpontját. Elég szerencsétlen dátumra esett ez a nagy nap. Dec. 29-én vette el Irene-t. 2 gyermekük született. A lányokkal készült interjúból kiderül, h édesapjuk sosem gyermekként, hanem egyenrangú partnerként kezelte őket. Általában édesanyjuktól kapták az utasításokat, mert ők hallók voltak, de mindig érezni lehetett a háttárban édesapjuk irányítását 

Amikor felépítették a falat, Heinrich még 1950-be n átment egyszer legálisan az NDK-ba, majd később véglegesen átszökött. Heinrich Siepmannak segített, h a romokból újjáépíthessék a siketek újságának kiadóját. Napközben téglát hordtak és este meg a cikkeket írták. Közben egyszer szívinfarktust is kapott Bukarestben Warlow, de ez sem tántorította el, h végezze a munkáját. Nemcsak alapítótagja, hanem 55 évig felelős kiadója is volt az újságnak
2005-ben, 90 évesen hunyt el (ennyi idősen még mindig sportolt.) Amikor megkérdezték tőle, h mi a titka, akkor csak annyit mondott, h a siketek iránt érzett szeretete adja neki ezt a végtelen energiát.


 

elnézést,h kicsit el voltam maradva a blogolással,de mentségemre legyen szólva,h túlórázok, ledolgozzam a jövő heti nyaralást,aminek idejére már írtam sok szép hosszú posztot,úh talán még változatosabb is lesz,mint ez a hét:P

Meg a tegnap estém kicsit ferdére sikerült, mert az egyszerű olasz lánynak csirkepaprikásfőzés után a Margit-szigeten találtam magam és kb. hajnali kettőre értem haza:) Amúgy a lány nagyon aranyos volt,sokat beszélgettem vele.

hazafelé úton a hévmegállóban egy pasi elém ugrott letérdelt és szerelmet vallott ( a helyzet tisztázása érdekében megjegyezném,h volt egy üveg sör a kezében) és hiába magyaráztam neki,nem értette meg,h nem hallok. a haverja mondta,h vegyem ki akkor a vattát a fülemből (volt benne a huzat miatt) és kivettem és úgysem hallottam,hiába mondtam. amúgy aranyosak voltak,csak nevetni tudtam rajtuk. biztos azt hitték,h ez egy lekoptatás. sajna nem értettem mindent amit mondtak, úh továbbálltam,de ők is csak nevettek a végén:)

akkor hétfőtől változatos és érdekes témák várhatóak itt, és kivételesen nem rólam lesz szó:P

Tegnap gyakorolgattam a jelelést, és a számok meg a színek sztem már profin mennek
Valahogy a tulajdonságokkal hadilábon állok. Majd holnap jön a tanítványom és mivel már hollandul is tanultuk ezeket a kifejezéseket, ezért majd magyarul mondom őket és neki hollandul kell mondani, nekem eljelelni és majd javítjuk egymást Összekötni a kettőt. Talán neki is jobban megmarad így Majd leírom ,h h sikerült.

Már tisztára várom a nyaralást! Mivel minden évben ugyanoda megyünk a Balatonra, ezért nem lesz gond a tájékozódással:) Mindent tudni fogok majd:P

Pénteken jön haza látogatóba S. bnőm Torinoból és jön vele egy olasz bnője, akit majd meg fogunk tanítani halpaprikást főzni, amíg S. egyéb ügyeit intézi:) Itt kíváncsi leszek a kommunikációra:) A lány tud angolul, úh én majd el tudom neki magyarázni,h mit akarok, de sztem ő kénytelen lesz irogatni. A szájrólolvasás amúgy is nehezen megy nekem, hát még „külföldiül”:)

Most azon gondolkodok,h valószínűleg majd nem tudok járni szájrólolvasás tanfolyamra az időpont miatt. Úh jó lenne tudni, h lehet-e ebből különórát venni v ilyesmi. Esetleg tudnátok vki tanárt ajánlani? V keressek egy logopédust? (Bár beszélni elméletileg továbbra is tökéletesen tudok.:)

Ahogy jöttem a vonaton, úgy éreztem,h picit hallom, amikor jobban megrázkódott. Vagy 10 percen keresztül figyeltem feszülten a jelenséget. Remélem, h igazi hallás volt!! Drukkoljatok!

 

Huhh hát elég nehéz napom volt. Ugyanis túlórázok, h ledolgozzam a jövő hétre tervezett nyaralásomJ Most épp megpróbálom a honlapunkat minél több külföldi oldalra felpakolni. Mondjuk ez nincs benne a munkakörömben, de megkértek, mert akinek ez a dolga, nem beszél hollandul meg németül. Amúgy még egy siket dolgozik a cégnél. Ő mondjuk adatrögzítő, de neki is kell ilyeneket csinálni. Ha jól tudom van még kerekesszékes alkalmazott is.

Anyukám ma mesélte, h a barátnőjének egy általános iskolában van egy tanítványa, aki siket és elsőtől kezdve ott tanul a hallókkal. Annyira jól tud szájról olvasni, hogy kitünővel végezte el az iskolát. Nagyon tehetséges, okos gyerek. Bár nem tudom, h pontosan kiről van szó, ezúton is gratulálok neki! Jó ilyenekről is hallani!

Ma is gyakorolgattam jelelni, mert holnap megyek órára. Most a számokat és a színeket tanultuk. Ezek most könnyebben megmaradtak. Nem tudom,h a tulajdonságok miért ilyen mumus nekem. Ezenkivül egy újabb barátnőm vetette magát bele a daktil rejtelmeibe. Ez nagyon hasznos tud lenni, még akkor is,ha csak ritkán talizunk.

Erről pedig az jutott eszembe, h tiszta jó lenne, ha legalább az abc-t megtanítanák jelelni az iskolákban. Akár magyar óra keretében is. Ugyanis ez a pár jel tényleg nem nehéz, és bárki el tudna betűzni vele néhány kulcsszót, ha pl. egy siket megkérdezi tőle az utcán, h mi merre van v hasonló helyzetekben. Ráadásul a kicsik élveznék sztem, és örülnének, h megtanulhatnak egy „titkos nyelvet”, amit a szülők nem értenekJ Ha legközelebb talizok az unokatesóimmal, letesztelem rajtuk, h mennyire fogékonyak rá, ugyanis még olyan lassan írnak, gyönyörűre kerekítve minden betűt, h beleőszülök, mire leírnak egy szót. J

Mivel újból a hét elejére értünk ezért romantikusan visszahajlok a tegnapi napra:

Tiszakécskén voltunk. Igazából nem történt semmi extra. Új rokonoknál voltunk:) Volt főzés,beszélgetés stb.... A legaranyosabb egy bácsi volt. Ő mindig el tudta mutogatni,h mit akar mondani nekem:) Amúgy én nem sok mindent csináltam, játszottam telefonnal, kutyáztam, meg ilyenek.

Este amikor hazaértünk, bőszen nekiláttam a blog mindenhova felpakolásásnak, ugyanis csökkent az olvasószám. Ez a munka 2 dolog miatt érte meg:

1. már vagy 10-el nőtt az olvasók száma.

2.találtam egy leírást. Egy cikkhez kapcsolódó szakvéleményként írja egy szegedi orvos (nevet majd akkor említek, ha tudott kezdeni velem vmit), h felnőttkorban akkor hozható vissza a hirtelen elvesztett hallás, ha pszichológiai okai vannak. Ami pedig új, és nekem még senki sem mondta, az az, h erre van speckó terápia! Nekem még említeni sem említették soha. Namármost nálam a pszichológiai okokat nem zárták ki, de nem is erősítették meg. Így most abban bizakodok, h ért engem vmi sokkhatás, ami nem tudatosult és hátha ki tudják pszichoterápiával hozni belőlem. Most hivogatjuk az orvost, neten megkerestük az elérhetőségét, de még nem nincs bent a munkahelyén. Szóval drukkoljatok, h érdekelje az esetem és tudjon segíteni.

A bloggal kapcsolatban annyi lenne a kérdésem, h van siket olvasóm? Siketek számára követhető a godnolatmenetem? Mert főleg nekik írnám, az ő észrevételeikre lennék legjobban kíváncsi,de a kommentekből azt szűrtem le,h max ngyothallók böngészgetik a blogom. Ez nem azt jelenti, h más észrevetele nem érdekel, mert mint láthatjátok, szinte minden kommentre válaszolok, csak annyi,h talán ők tudnának legjobban megérteni v a legpontosabb választ adni a kérdéseimre.