Most következzen Verbucsin részletes leírása a Misztrál fesztiválról.
(Csak a neveket rövidítettem le benne.)
"Miszrál fesztiváli élményeim
Én C. V., aki még 3 hónappal ezelőtt semmit nem tudtam, a Sinoszról, azóta itt vagyok minden nap, sokszor kérdezik tőlem, hogy mikor mész a szövibe? , erre következik az utókérdés, hogy mikor nem?
3 héttel ezelőtt, volt a Sinoszban egy önkéntes megbeszélés, mivel, lesz egy program melynek a neve, Láthatatlan kultúra, és ott szükség van az önkéntesekre (szeptember 18-19), illetve a mellék feladatok közben. Ott hallottam P.R.-től, a Misztrál fesztiválról, és akkor még nem tudtam, hogy részese leszek egy nemes feladatnak. Szükségem volt az iskolámból kifolyólag 2 hetes nyári gyakorlatra, amelyet teljesen véletlenül S. J.-nál és P. R.i irodájában töltöttem, ez alatt az idő alatt nagyon sokat tanultam, és részese lettem olyan élményeknek, amire nem is gondoltam. Kicsit benn vagyok kicsit kinn, olyan köztes állapot. De én élvezem, és sokat tapasztalok és tanulok.
Egyik reggel benn voltam az irodában és szembe volt velem R., azt mondja, nekem, hogy mit csinálok hétvégén, mondom neki, van ötleted? , gyere a misztrálra segíteni, mondom neki rendben benne, vagyok. Ez után nem volt megállás, diakészítések halmaza, és próbák a színházteremben. Ott mikor gyakoroltunk ott is voltak jó pillanatok, látszott, hogy felkészültek a versekből, és próbálták a zenéhez igazítva a tempót is felvenni. Mindig jelztem nekik, hogy hol gyors illetve hol lassabb a verses zene. Öröm volt velük együtt dolgozni és együtt lenni, nagyon örültem, mert mint halló fiatalt befogadtak, és nem éreztem úgy, mintha másabb lenne a környezet, egymást könnyen, kisebb nehézségekkel, de mindig megoldottuk, és sok jelet tanultam tőlük is. 1 hétig próbáltunk együtt mindig sikerült megoldani a nehézségeket és jól együtt dolgoztunk csapatmunkában. Először olyan fura volt, hogy nem ismertem senkit itt a Sinoszban, de mára már annyira kiismerem magam, mind az épületben mind az emberek között, hogy nagyon jól érzem magamat, és idáig csak pozitív élmény ért.
Eljött a Misztrál napja, reggeli találkozó a Budapesten a Sinosz székházában, készülődés, pakolás, beszélgetés és még az utolsó diák elsimítása. Elindultunk és akkor kiderült, hogy még 2 szövegnek nincsen diája, akkor gyorsan laptop elővétel és gyors gépelés és diakészítés Nagymarosig. Annyira koncentráltam, hogy azt se vettem észre, hogy oda értünk. Hahó! Megérkeztünk.
Egy olyan kis kézműves vásár tárult elém, ami szemet gyönyörködtető volt. Az információs pult mellett volt a kis Sinosz pavilon ahol szóroanyagok, könyvek halmaza tárult az érdeklődők szeme elé, volt, aki lelkesen érdeklődött iránta, de volt aki inkább kikerülte a kis építményt. Igaz nem vagyunk egyformák,de sok ember fél az új dolgoktól és az ismeretlentől. Van, aki szóhasználatában is helytelen megnevezést használ, ezt mostanában kezdem észre venni, mióta úgymond benne vagyok a sűrűjébe ennek a kis „világnak”. Jött a regisztráció a nagymarosi iskolában, fényképes pass készítés, név, aláírás szokásos papírok. Már itt nagy élmény volt az, hogy én ott lehetek, nem csak az ,hogy mint fesztivál látogatója részese lehettem, hanem én is belefolyhattam olyan dolgokba , amire 3 hónappal ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy én ezt is megcsinálhatom, illetve az is ,hogy én erre képes vagyok. Egyre többet találkozom jelnyelvet beszélő emberekkel és élvezem, azt is , hogy már nagyon sok mindent tudok és meg is tudom értetni magam velük, és őket is megtudom érteni. Ez egy olyan felemelő érzés, amiből lelkileg nagyon sokat tanulok. Első koncert előtt nagyon izgultunk, hogy smint lesz, de végül megoldottuk és a legutolsó koncertig eljutva, sok lépcsőt kellett megjárnunk, de megérte. Volt egy-két kis technikai probléma, de mindig helyre állt. Sok esetben tapasztalatom az volt, hogy toleránsak voltak velünk az előadók, és igyekezték a munkánkat segíteni, hol leadták a játszott listát, hol bemondták, hogy mit játszanak, de volt ahol hallomásból kellett felismerni a dalokat, de mindig megoldottuk a ránk hárult feladatot. Indukciós hurok is rendesen működött és tette a dolgát, és segített élvezhetőbbé tenni a hallókészüléket viselők számára. Legjobban élvezhető koncert P. R. és Sz. Zs. előadásában volt a Misztrál és a F. Gy. és a R.. Volt, aki segítette emberrel is a munkát, de mindenhol tetszett ez a kezdeményezés. Volt aki negatív kritikával illette,de volt aki belátta,hogy igen is szükség van arra, hogy aki „csendben” él , számára is élvezhetőek legyenek a programok.
G. testvérek először nem nagyon akarta, hogy jeleljenek a tolmácsok, mivel negatív tapasztalata volt ezzel kapcsolatban, és megkérdeztük, hogy miért? és azt válaszolták,hogy ,sajnálatos módon, nem tolmács végzettségű egyén jelelést láttak más rendezvényen, és ez által gondolták azt, hogy a kettő ugyan az lenne, de meggyőztük, és érvekkel alátámasztottuk,hogy ez igen is teljesen más, mint a negatív tapasztalatuk. A végén még tetszett, azt amint a szemükkel meggyőződtek a jeltolmácsolásról. Sajnos kevés siket és nagyothalló érkezett a fesztivál idejére, de első kezdeményezésre nagyon jó volt. Látván a koncertet hátulról, néha kis kitekingetéssel a halló emberek is nézték a jelnyelvi tolmácsolást és a koncert végén oda mentek hozzá és gratuláltak a gyönyörű előadáshoz. Aki hozzá értő volt, visszajelzésként mondta, hogy teljesen érthető és követhető volt az egész dal, és ez annyira jó érzés volt, látva, hogy minden simán ment, ahogy elterveztük. A rendezők és más szervezők is folyamatosan érdeklődtek a Sinoszról meg az egész kezdeményezésről, és ez olyan jó volt, bár nagyon sok olyan emberrel találkoztam mostanság, aki szóhasználatában helytelenül használja, a siket kifejezést, hogy nem győzöm kijavítani, de általában szép eredményekkel. Az utolsó koncerten olyan élménnyel gazdagodtam, amit szerintem soha nem felejtek el, Sz. Sz. nagyon jól érezte magát és egy kis táncot is lejtett a műsor alatt, nagyon élvezte az egész rendezvényt. Sokat beszélgettünk a 2 nap alatt én nagyon jó volt, hogy ennyire megértettem, amit beszélgettünk és fontos témákról, hétköznapi témákról egyaránt beszélgettünk. Sokszor azt néztem, hogy a nézelődők megálltak szemlélni a beszélgetést, volt, aki utána odajött és kérdezősködött.
A kiállított anyagok közül volt egy verses könyv, ami nagyon tetszett nekem, amiben az egyik odalátogató hívta fel a figyelmemet: Szem nyelve, amit az óta is nagyon tetszi, azt használta konferáló szövegnek és látszott, hogy nagyon érdekli a téma. Sok kisgyereknek tetszettek a Csimota kiadó kiadványai, amit lelkesen jeleltek el, és az abc betűivel eljelelték a nevüket, nagyon érdeklődve figyeltem a gyerekek koncentrációját. Inkább a gyerekek voltak azok az érdeklődők, akiket igazán érdekelt maga a jelelés. Visszajelzésként az indukciós hurok is jól működött. Sokan kérdezték, hogy mi is az, és én mint laikus, laikus nyelven elmondtam nekik,de jeleztem, hogy kérdezzen meg egy olyan illetékest, aki belsőségesebben eltudja magyarázni, de szívesen hallgatta az én beszámolómat is. Emlékszem, mikor első nap ott voltam még nem tudtam igazán, hogy mi is lett, de a második napra már annyira tudtam, hogy mi hol van, hogy egyszerűen elvegyültem ott.
A második napon mikor odaérkeztem, akkor sokan látták, hogy jeleltem, vagyis csak próbálkoztam, amit tudtam, azt helyettesíttettem, és sokat tanultam, azt hitték, hogy én is jelnyelv használó vagyok, és arra akkor döbbentek rá, hogy ez nem így van, mikor valamiért esetleg meg kellett szólalnom, akkor meglepődtek. De volt, aki végig azt hitte és nem tudta, hogy sokszor mit kezdjen a helyzettel.
A vége összepakolással, gratulációkkal telt, annyira jó feledhetetlen élmény volt, hogy még másnap reggel arra ébredtem, hogy a Misztrál szöveget mondtam magamban, mondtam magamban, hogy ez valami betegség. De nagyon jó.
Végére egy idézetet tennék: nem csak a hang, nem csak a szó, hanem a gondolatra mozduló kezek is közvetíthetik, amit kifejezni akarsz."
Köszönjük szépen. Holnaptól folytatom a saját beszámolóimmal.
